Éppen egy boldogság hullámon lovagolok ( nem rosszra gondolni :P)! Nem tudom szavakba önteni, hogy most mi van. Vagyis megpróbálom, meglátjuk mi sül ki belőle! Megtaláltuk egymást a lelkitársammal ^^ Tudom, hogy ez így furcsa, de mellette boldog vagyok! Úgy érzem ez most valami más, valami komoly amiért érdemes dolgoznom, hogy jobbá tegyem.Szóval úgy gondoltam, hogy most egy ideig nem írok vagy csak annyira ritkán, hogy inkább már blogszünetet kéne elrendelnem. Szóval lesz ami lesz... :)

Túl bonyolulttá vált az életem. Titkok, érzelmek, döntések. Utálok dönteni. Utálom, hogy ha tőlem függ valaki, s a boldogsága. Ha tehetem akkor boldoggá teszem de... néha már szétszakadok amiatt, hogy mindenkit boldoggá tegyek. És itt van ő, aki nem tudja mit akar, az ember aki a lelki társam. Vagyis ő lehetne. Nem tudom egyenlőre mit gondoljak, nem is tudom ezt megbeszélni senkivel. Azt írta, hogy engem választott. De mit is jelent választani, valami vagy valakik között? Fájdalmat, szenvedést adni amikor azt hisszük, hogy jót teszünk?
Jót tenni? Csókolni? Szeretni? Mit jelentenek ezek? Érezni, hogy szeret, s hogy viszont szeretem. Tudni, hogy áll valaki a hátam mögött, támogat, elvisel. Próbál változtatni, kompromisszumot kötni.
Nem tudom mit érzek... vagy, hogy most mit kéne éreznem. Most nálam a problémák+zene=kedv javítás. Kínos ez a helyzet, még nem tudnám kimondani, hogy szeretem, de érzem, hogy így van. 
Fáradt vagyok, kelleni fog ez a kis szünet. Az, hogy elvonulhassak, gondolkodhassak, tervezhessek. 
Nem tudok gondolkodni, leblokkolt az agyam. Ez biztos egy védelmi reakció. MÉG nem gondolok és érzek semmiit. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen bárki is. Pedig ez van, ha nem ismer meg... akkor még mindig boldog tudatlanságban élne... állandóan ez van... ahova beteszem a lábam ott minden elromlik nem akarok bánatot okozni senkinek! Pedig ezt teszem, de nem akarattal!
Én most nem tudok .... többet írni. Hamarosan nem leszek jól...

Ő mondta:(retusálva :) )

"félek attól hogy..., akkor elveszítem a társaságod ami nagyon hiányozna, de tudom, h neked így meg elég nagy fájdalmat okozok....többet, jobbat érdemelnél egy "szellemképnél". "

Erre most miiit mondhatnék? :D A helyzet az, hogy én sem akarom elveszíteni mert jó vele beszélgetni de így soha nem heverem ki! Majd lesz valahogy :)

Szóval, hogy összegezzem magamban a dolgot azt kell mondjam, hogy tehetetlen dühöt, nem is szóval szomorúságot érzek mert Everyday újból csőbe húzta magát. Nem fejtem ki miért, titok ugyebár, meg mostanában, minden az életemben a titkokról szól. El kell saját magam is titkolnom, és azt is amit érzek... és ez kikészít. 
Az isten verése, hogy megtaláltam a lelki társam vagyis azt aki a másik felem lehet, kiegészít engem. Kifejtem. Tehát a mostani teóriám a következő: mindenki, minden ember fél darabként érkezik a világra. S mikor felcseperedik rájön erre és elkezdi keresni a másik felét. Na szóval, most én megtaláltam azt az embert aki a másik felem lehetne... csakhogy persze, hogy nekem nem jön össze. Pedig az igazság az, hogy tetszünk egymásnak, s ezt azt hiszem ki is fejeztük egymásnak, meg is beszéltük szóval hihetetlen. Én tetszeNÉK valakinek akinek én is tetszem. De MOST VAGY SOHA nem lehetünk együtt. Dühít! A durva az, hogy érzem a fejemben, a testemben, minden porcikámban, hogy ő testileg úgymint lelkileg kielégítené a vágyaim. Meglepő. A testem soha nem válaszolt még így semmire, de az agyam sem. Egyszerűen nem tudom mitévő lehetnék. Azt hiszem feladom, ráhagyom az egészet és ha egyszer még összekeveredünk talán lesz esélyünk arra, hogy kiegészítsük egymást. De a legdurvább az, hogy feladtam a társkeresést is mondom akkor a sorsra bízom de nagy hibát követtem el! Keresett ő nekem társat, csak nem megfelelőt, vagyis a túlságosan is megfelelőt, akivel soha nem fogok összekavarodni. Sebaj, hosszú és piszok nehéz folyamat lesz, de talán sikerül túl tenni magam rajta. Nehéz lesz egyfelől azért mert beszélünk, látjuk egymást - számomra ez nehezebbé fogja tenni. De talán jön valaki más aki először csak egy pót személy aztán életem szerelmévé válik :)

U.I: azt hiszem tudom már milyen vagyok. Kívülről az látszik belőlem, hogy kemény vagyok. Pedig... belül olyan vagyok mint a vaj, kenyérre lehet kenni :) Csak meg kell találni a megfelelő utat hozzám :)
U.I. 2 : írtam egy olyan érzéki verset, hogy ... még nekem is tetszik... lehet, hogy felteszem ide ha érdekel valakit :)

Kívülről hülye picsa, belül pedig egy igazi rocker vadmacska :P XD

Szóval nem gondoltam én még bele ebbe, de most, hogy agyamra ment betegség így már felfogom. Én egy "hülye picsa" kinézetű csaj vagyok. Divatos ruhákban járok (ezt nem kitalálom, mondták) és a mai világban ez már elég ahhoz, hogy a "hülye picsa" maszkot magamra öltsem. Pedig állítólag kedves, takaros, ragaszkodó vagyok. Ezt is csak úgy mondták. De én magamról nem tudnék jót mondani mert számomra ez a legnehezebb, inkább felsorolok 10 rosszat mert azt könnyebben meglátom magamban mint a jót.
De talán tényleg az agyamra ment betegség beszél belőlem. Azért a tegnapi... azt le kellett volna mentenem a hitelesség kedvéért. Mert ha ide betenném akkor mindenki értené, hogy min akadtam fenn. Szó szerint hülye picsának nézett a srác, most nem tudom hova tenni a fejemben(barát vagy ellenség). Most még ez a szálka is megmarad bennem egy ideig, de próbálom majd idővel kihúzni, addig meg maximum távolságtartóbb leszek. Talán tényleg nem vagyok okos de jó, szóval egy szinten gondolkodónak tartom magam, egy szintig kreatívnak is. Szóval nem érdekel mit mondott ez az ember, szarom le nagy ívben, bocsánat a nyers modor miatt, de így van. Higgyen amit akar, mindenki aki akar, csak meg ne halljam mert egyszer ez felfog gyűlni bennem és akkor gyilok lesz(xD)!
Szóval tegnap otthon elmentem orvoshoz, kiírt jó erős antibiotikumot,"irtsuk az immunrendszerem még jobban!" című gondolat járta meg a fejem. De nem panaszkodom mert úgy érzem hat. Már nem olyan fájós a torkom mint volt, pedig még csak 3 szemet szedtem be! No ennyi voltam. Béke!

Szóval én egy mindenki bábja vagyok.
Talán rájöttem a problémára, a pasik a kinézetemből egyből arra következtetnek, hogy egy buta liba vagyok.
Egy időre kicsit elegem van. Abból például, hogy a nőkre mondják a férfiak, hogy érzékenyek miközben a legkisebb dolgokon ők szoktak fenn akadni...szóval melyik is a gyengébb nem?

Mivel már az ország egyes helyein mát gyönyörködnek(küzdenek) az első hóval, gondoltam írok egy verset ide. Hát, tessék, tessék, íme:

Mindjárt esik a hó
talán tényleg itt a tél,
szánkózni kéne
s ordítani.

Vacogni a buszmegállóban,
a hókásában csúszkálni,
elesni a jégen
szitkozódva felállni.

Hógolyót dobálni
s izgulni,
várni a karácsonyt
s sokat mosolyogni.

Együtt lenni szilveszterkor
koccintani az új évre,
fogadalmat tenni melyet
soha nem tartanak be.

Várni, s várni
mikor olvad már a hó,
mikor lesz már tavasz
mely elhozza a kalandot.

Szóval, szóval, szóval. Vannak pillanatok amikor úgy érzem sírnom kell. Mert most őszinte leszek sírtam a Chuck egyik jelenetén. A legújabb rész persze, s04e09.

Szokták mondani, hogy a gyűlölet és szerelem elég közel állnak egymáshoz. Az a helyzet, hogy ezt tapasztalom is magamon. Van az osztálytársam, az a srác... most épp utálom, máskor meg majd megvesznék egy öleléséért. Pedig ő nem fog megölelni mert... higgyétek el kértem de rám se hederített. Mind1 is, nem érdekel. Túl leszek ezen is.

Ahogy gondolkodóba estem a buszon hazafelé, az egyik megállóban felszabadult egy csomó öregember a buszra. Az jutott eszembe, hogy mindig zombi támadást ábrázolnak filmeken. De miért nem mutatják be az öregek félelmetes oldalát? Simán el tudom képzelni ahogy felém vánszorog egy öreg néni és meg akarja csipkedni az arcom. Vagy egy másik azzal üldöz, hogy valaki hallgassa már meg! Vagy mit tudom én, egyik vonszolja a lábát, két kezét felém nyújtva és azt mondja ölelj meeeeeg. Szóval na!

Csak ez: http://www.lyricstime.com/scala-and-kolacny-brothers-creep-lyrics.html

És még ezt szerettem volna:

"Minden 'csak vicceltem' mögött van egy kis igazság, minden 'csak elgondolkoztam'-ban ott van egy kis kíváncsiság; minden 'nem tudom' mögött van egy kis tudás - és minden 'már nem érdekel' mögött van egy kis érzelem.."

Emlékszem kiskoromban amikor a szüleim váltak, sokat veszekedtek. S most amikor veszekedés van, akkor ez jut eszembe róla. Elég durva dolgok történtek amiket szeretnék elfelejteni. Úgy látszik még mindig nem sikerült. Persze egy 6-7 éves gyerek nehezen felejti el, ezt. 
És amikor a szüleim veszekedtek akkor én elmentem sírdogálni a másik szobába. Aztán ezekből az időkből egy emlék rémlik igazán; amikor újból veszekedés volt otthon és én megint a másik szobában kötöttem ki és apa odajött megvigasztalni. 
Nagy dolog, hogy bármire is emlékszem a gyermekkoromból. Mert sokszor amikor barátnőmmel beszélgettük a régi időket, akkor sokszor volt olyan, hogy "emlékszel erre...?" én meg mondom nem. 
Az agyam sok dolgot kidob, van neki egy, hogy is mondjam egy lomtára ami nem olyan mint ami a számítógépen van. Az én lomtáramból semmit nem lehet visszaállítani, csak szerintem hipnotizálással. Bár ki tudja...

Hamarosan írok valamit. Mármint valami bejegyzést. Majd ha lesz miről írnom :)

Tudjátok, miután elküldtem Olyanizének a válasz e-mailom, melyben azt állítom, hogy jól vagyok, vagyis jobban; rájöttem ez nem így van. 
Főleg ami mostanság történt, amiket láttam, tapasztaltam. Például 1.sister pénzbeli hanyatlása, sorstalansága, tanácstalansága. 2.sister helyzete sem ragyogó, de legalább jól érzi magát. 
Én próbálok mindig rendes, kedves, aranyos lenni de higgyétek el, nagyon nehéz. Nagyon nehezen tudom elnyomni a nem kívánatos személyiség jegyeim, amelyekről tudom, hogy nem tetszene az embereknek.
Alapjáraton tehát, most. Versekkel próbálom a gondolataim és érzelmeim kifejezni. Könnyebb is, meg nem is. Néha úgy érzem könnyebb, néha nem. Ugyanúgy nem tudok az érzelmeimről beszélni. Csak névtelenül.
Már nem vagyok az, aki voltam. Az elmúlt 3 hónap amelyet, legfőként utazgatással töltöttem, mind a mellett, hogy sok mindenről lemondtam. Például az otthonról. Nincs otthonom. Nem vagyok sem itthon, sem otthon. Nem töltök elég időt a szülői házban sem, ahhoz, hogy otthonnak nevezhessem. Talán ez az ami betesz nekem. Rossz, hogy nincs otthonom. Csak elvagyok Szegeden is meg Szegváron is. 
Ma például az jutott eszembe, hogy jó lenne mindent csapott-papot itt hagyni, nem gondolni senkire, semmire és csak elmenni úgy, hogy senki ne találjon meg. Körbe járni az országot, kis piti pincérkedős, kisegítős munkákból fenntartani magam. Nem tudni, hogy este hol alszom, vagy kivel (haha, vicces). Sok különféle emberrel találkozni... 
De nem teszem. Nem tudok itt hagyni mindent csak így. Talán a családom miatt sem. Sok rosszat és jót is kaptam tőlük, de azért mégsem tudnék csak úgy elmenni.
Durva, hogy elfelejtettem azt, hogy én verseket írtam. Itt a blogon is van fenn versem bár ezek tényleg nagyon gagyik, de mégis az enyémek. 
Néha jó lenne érezni, hogy megdolgoztam valamiért. Igazán küzdöttem valamiért. Nos ennyi azt hiszem, a lelkifröccs.

Fuh. Túl vagyok rajta. Mármint a gyakorlaton, a külsősön. Amit az elmúlt héten láttam, szóval nem is tudom. Azt kell mondjam nem is olyan kerek az a perec.
Az emberek itt Szegeden rengeteg pénzt kiadnak ennivalóra amit meg sem esznek. Például legtöbbször amiket kértek péksüteményeket (és itt nem a legolcsóbbakra gondolok) meg sem ették. Fájt a szívem kidobni őket. A homeless-ek örülnének még a megrágott falatoknak is, vagy a száraz péksüteményeknek amiket nem tudnak eladni. Az üveg üvegeket is ki kellett dobnom, amiket újra lehetett volna hasznosítani, szint úgy a műanyag üvegeket. Persze a spórolás az már megy a mosogatógép vizénél. Egész nap ugyanabban a vízben mossák a poharakat, tányérokat, evőeszközöket. Ha napi kétszer leengedik a vizet, az már maga a csoda!
Szóval látszik a szint. Kívülről úgy látszik sokat adunk, belülről meg rohadtak vagyunk. Ilyenek vagyunk mi magyarok, szeretünk a fontos dolgokon spórolni, de ami még a környezetünknek is jó lenne azt leszarjuk. 
Mellesleg drága a hely. A plázában található a hely, itt Szegeden. Aki arra jár megnézi, aki nem, meg nem. Nem kötelező. 
Valamelyik nap azt írta a szerencsesütim, hogy van egy "sexi titkos hódolom". Tudom, hogy ez kamu, meg minden. De mi van ha tényleg...? Olyan jó lenne!. Mármint egy titkos hódoló, atyám! Olyan izgi lenne, hogy nem tudom ki, de folyton feltűnne, megboldogítana valamivel, ami tudja, hogy tetszik nekem! Pláne ha még szexi is lenne a tetejébe, huh! Hát nem tudom. Úgy érezném, hogy behaluztam! De mind1. Biztos nincs titkos hódolom. Ha van akkor pedig elkezdhetne tudjátok, hódolni nekem xD.

U.I: Ma felvettem a H1N1-es szurimat és még mindig itt vagyok! Haha... :D

Mai horoszkópom: 
Első látásra bonyolult feladatot kell megoldani, de kreatív gondolkodásának köszönhetően minden sikerül. Rendkívül vonzó egyénnel találkozik.

Hát vonzó egyénnel már találkoztam máma, pár darabbal. Melyikre is gondol? Az egyik mondjuk úgy, hogy a fizika törvényeinek hála a villamoson hozzám ért, beleremegtem. Pont most benne vagyok ebben a dologban, hogy a "véletlen villamos pasi érintésekbe" beleremegek. Ráadásul a fantáziámat is nehezen tudom "nemileg" lekussoltatni, mert már az álmaimat is megfertőzte. Nem fog ez sokáig tartani... Amúgy úgy mondanám, hogy most űződök, csak hogy viccet csináljak a dologból xD. Amúgy csak nyersen megfogalmazva, mondanám így.

Ez a szám a High fidelity - pop,csajok, satöbbiben szerepel. Ezzel kezdődik a film, nagyon alapozza a hangulatot. Az enyémet legalább is.

Szóval arra gondoltam írok egyfajta őszi szünet összegzést. Persze most csak úgy, hogy mondjam, olyan vázlatosan.
- szóval először is százalékosan kifejezném az őszi szünetet: 15% szórakozás; 20% utazgatás; 5% sírás; 10% veszekedés; 10% szenvedés; 10% változás; 5% csalódás; 10% itthon; 15% máshol
- tehát azt hiszem kifejtek mindent csak nem bonyolítok kinézetileg, ha nem baj xD
- tehát szórakozás: voltam moziban a nővéremmel- 1.sister-rel ( mostantól megkülönböztetem őket a születési dátum szerinti sorrendben, összegezve lesz 1.sister, 2.sister). Megnéztük a terhes társaságot. Nos lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem nem jött be annyira. A Másnaposok rendezőjének filmje. Nos a Másnaposokon izgultam, érdekelt de ezen... hát tetszett, tetszett de nem volt olyan jó. Vagy csak mert szinkronosan néztem meg? Lehet adok még neki egy esélyt, feliratosan. Amúgy 100%-ig egyetértek a filmbuzis kritikával. Vasárnap elmentünk bowlingozni, fényképeztünk is egy csomót. Magyarul készült rólam egy csomó kép amin hülyén nézek ki. Így tudnám lefordítani, komolyan xD. Ja és Ágnessel elmentünk Burger kinggel roncsolni testünk :D. Na az is jó volt!
- nos utazgatás: utazgattam Szegedre oda-vissza. ez kb. 3 óra hossza volt durván. Másodszor felmentem Pestre (amit utólag bánok) az volt egyszer 2 óra, és egyszer 3 és negyedóra. Pestről csak Szentesre utazom onnan még plusz negyedóra hazáig. 
- nos sírtam, jaj bocs nem! zokogtam de csak úgy csendben mert halkan is gáz volt nem csak hangosan. Szóval 1.sister sikeresen kisokkolta maradék életerőm, lelkem. Én annyira kivoltam idegileg, hogy el nem hinné azt nekem senki. Először vagyis azon a napon amikor történt az eset, a reggel, a délelőtt, még a délután első fele is nagyon jól telt. Szokták mondani, hogy nevetésnek sírás a vége. Hát ez rohadtul igaz! Mielőtt szétbőgtem magam, így fogalmaznék azelőtt csak fásultá váltam, aztán tört el a mécses, jah bocs, felrobbant. Annyira megkönnyebbültem utána. Lassan kijelenthetem, hogy a sírás heti program lesz mert jobban érzem magam tőle, másodsorban pedig múlt héten is bőgtem. 
- veszekedés: hol is kezdjem. 1.sister volt a felelős a veszekedésért. Nála kiálhatatlanabb személyt még eddig nem ismertem. Rajta látom a szülői géneket egyértelműen. A veszekedésből való egyértelmű győztesgén - anya, az orrunk alatt való dünnyögés - apa, sóherság - anya. Biztos tudnék még mit mondani, de éppen most nem jut eszembe több.
- szenvedés: ez is 1.sister-hez köthető. Miatta, amit tőle szóban el kellett viselnem amiatt szenvedtem igazán. Igazából a szóban való sérelmeket kívülről elbírom, de belülről folyamatosan emészt, aztán kisírom és jól van. Persze nem felejtem el ezeket, csak elteszem későbbre. Ja és úgy fent 1.sister; újból megkaptam tőle, hogy engem elkényeztettek a szüleink, én mindent megkaptam. Nos ezzel egy baj van; a semmiből nem igazán kaphattam sok mindent de tudjuk, hogy a nővérem mindenkinél ügyesebb, szebb, okosabb. Igeeeeeeeeen! Rohadtul kiakadtam rá. Szavakkal nem kifejezhető.
- változás: Szóval ez tényleg volt csak annyira nem volt időm felfogni, hogy még ezt a részt nem sikerült tisztázni. Annyit azonban elárulhatok, hogy titkon mindig vágytam egy fiú tesóra, inkább öccsre mint bátyra de úgy látszik az utóbbi teljesült ^^. Ja és új haj.
- csalódás: nem is tudom mit írhatnék ide. Aki idáig eljutott az már fel tud sorolni pár dolgot. Amúgy nem szoktam panaszkodni sokat. Ezt 2.sister is megmondhatja.- itthon: összesen azt mondanám 1,5 nap. Az egész szünetből. A hétfő egészében és a vasárnap délután. Pedig az őszi szünet 1 hét volt.... 
- máshol: Pest, Szeged. 
Nos összegezve nem áll másból az életem csak abból, hogy másoknak csicskázzak, utazgatásból és az önsajnálatból. Köszönöm a figyelmet. Jó éjszakát.