Zenés bejegyzései

2012. május 18. 9:01 - írta everyday

Tudjátok, annyira undorító az élet benne egyes emberekkel! 
Itt van barátnőm esete, aki egy talpig jó ember és erre magával az ördöggel van... A srác elhanyagolta, kihasználta... szakítottak. 2 nap telt el... és most újra együtt vannak! Szerintem a csaj nem a legjobb döntést hozta meg! Annyira bennem van, h megakarom védeni a bajtól, mert mint nem elvakult külső szemlélő látom, h mi újság. Annyira tehetetlennek érzem magam emiatt... tennék valamit, elmondanám neki a véleményem de akkor lehet örökre haragba kerülnénk, azt pedig, nem akarom. 
Egy szempontból- amikor erről beszéltünk azt mondta, h fél, h nem lesz más, esetleg soha többé senkije... Tudjátok én is ilyen voltam. Végső kétségbe esésemben a társkeresőhöz fordultam, majd egy nagy kanyarral ki is tántorodtam belőle. A társkeresőre mondhatni azok mennek akik, senkinek nem kellenek. Ez részben igaz. Mert oda olyanok mennek akik nem mernek a való életben ismerkedni..., félénkek ezért mivel interneten keresztül könnyebb... Aztán ha van valaki, aki a reményt felkelti bennünk, h hosszú évek után végre lesz valaki... s mégis csalódunk mert mondjuk erőszakosan közeledik... S az a halvány remény is ami eddig izzott örökre kihuny.

Úgy gondolom, h mindenkinek van egy párja - valahol. Tudjátok, akivel kiegészítik egymást, befejezik egymás mondatait... igen, nagyon "képernyő folyósan" hangzik de így van....

 

Persze én is sokat csalódtam. Mire eljutsz oda, h végleg ott maradnál ott ahol vagy, akivel vagy rengeteg mindenen mész keresztül. Nem könnyű, minden egyes alkalom egy darabot tör ki a lelkedből, ami értékes részed elvesztését is jelentheti.



2012. április 18. 12:34 - írta everyday

Tudjátok létezik az a szerelmi huzakodás, létezik a romantikus egymásra találás. Azt hiszem miénk az utóbbi volt. Sokat szenvedtem miatta, de megérte. Örülök, h nem sikerült a szerelmet amit iránta éreztem, elnyomni magamban. Együtt vagyunk és nagyon szeretem. Remélem tudja ezt Ő is.

 



2012. március 16. 13:29 - írta everyday

A valóság és az álom annyira más. Álmomban a herceg ment meg a sárkánytól, jó fodrász is vagyok, külső szemlélő is vagyok a saját álmomban. 
A valóságban pedig: nem tudom. A csalódás halmazok, a szerelem, beszélgetés a házas élet eljöveteléről. Az, hogy nem tudom megvédeni magam... s marad a begubózás a takaró alatt, a könnycseppekkel. 
Egyet még nem döntöttem el magamban. A házasság amit annyira szeretnék, kislányos álom csupán vagy igazi felnőtt terv. Persze lányként mindenki a hercegnős ruhás esküvőre vágyik a nagy Ő-vel de ... Nekem itt a nagy Ő, úgy gondolom legalábbis akivel befejezzük egymás mondatait! (tényleg) Lenyírom a haját... és nem sikerül jól de ő nem mutatja ki, h nem tetszik neki, nekem meg sírhatnékom van mert tudom, h elbasztam a haját... Szóval ez van most. Ja és napsütéses jó idő. Meg R.E.M - everybody hurts....

 



2010. december 13. 16:12 - írta everyday

Ő mondta:(retusálva :) )

"félek attól hogy..., akkor elveszítem a társaságod ami nagyon hiányozna, de tudom, h neked így meg elég nagy fájdalmat okozok....többet, jobbat érdemelnél egy "szellemképnél". "

Erre most miiit mondhatnék? :D A helyzet az, hogy én sem akarom elveszíteni mert jó vele beszélgetni de így soha nem heverem ki! Majd lesz valahogy :)

 

 



2010. december 13. 12:37 - írta everyday

Szóval, hogy összegezzem magamban a dolgot azt kell mondjam, hogy tehetetlen dühöt, nem is szóval szomorúságot érzek mert Everyday újból csőbe húzta magát. Nem fejtem ki miért, titok ugyebár, meg mostanában, minden az életemben a titkokról szól. El kell saját magam is titkolnom, és azt is amit érzek... és ez kikészít. 
Az isten verése, hogy megtaláltam a lelki társam vagyis azt aki a másik felem lehet, kiegészít engem. Kifejtem. Tehát a mostani teóriám a következő: mindenki, minden ember fél darabként érkezik a világra. S mikor felcseperedik rájön erre és elkezdi keresni a másik felét. Na szóval, most én megtaláltam azt az embert aki a másik felem lehetne... csakhogy persze, hogy nekem nem jön össze. Pedig az igazság az, hogy tetszünk egymásnak, s ezt azt hiszem ki is fejeztük egymásnak, meg is beszéltük szóval hihetetlen. Én tetszeNÉK valakinek akinek én is tetszem. De MOST VAGY SOHA nem lehetünk együtt. Dühít! A durva az, hogy érzem a fejemben, a testemben, minden porcikámban, hogy ő testileg úgymint lelkileg kielégítené a vágyaim. Meglepő. A testem soha nem válaszolt még így semmire, de az agyam sem. Egyszerűen nem tudom mitévő lehetnék. Azt hiszem feladom, ráhagyom az egészet és ha egyszer még összekeveredünk talán lesz esélyünk arra, hogy kiegészítsük egymást. De a legdurvább az, hogy feladtam a társkeresést is mondom akkor a sorsra bízom de nagy hibát követtem el! Keresett ő nekem társat, csak nem megfelelőt, vagyis a túlságosan is megfelelőt, akivel soha nem fogok összekavarodni. Sebaj, hosszú és piszok nehéz folyamat lesz, de talán sikerül túl tenni magam rajta. Nehéz lesz egyfelől azért mert beszélünk, látjuk egymást - számomra ez nehezebbé fogja tenni. De talán jön valaki más aki először csak egy pót személy aztán életem szerelmévé válik :)

U.I: azt hiszem tudom már milyen vagyok. Kívülről az látszik belőlem, hogy kemény vagyok. Pedig... belül olyan vagyok mint a vaj, kenyérre lehet kenni :) Csak meg kell találni a megfelelő utat hozzám :)
U.I. 2 : írtam egy olyan érzéki verset, hogy ... még nekem is tetszik... lehet, hogy felteszem ide ha érdekel valakit :)

 







2010. november 25. 14:37 - írta everyday

Szóval, szóval, szóval. Vannak pillanatok amikor úgy érzem sírnom kell. Mert most őszinte leszek sírtam a Chuck egyik jelenetén. A legújabb rész persze, s04e09.

Szokták mondani, hogy a gyűlölet és szerelem elég közel állnak egymáshoz. Az a helyzet, hogy ezt tapasztalom is magamon. Van az osztálytársam, az a srác... most épp utálom, máskor meg majd megvesznék egy öleléséért. Pedig ő nem fog megölelni mert... higgyétek el kértem de rám se hederített. Mind1 is, nem érdekel. Túl leszek ezen is.

Ahogy gondolkodóba estem a buszon hazafelé, az egyik megállóban felszabadult egy csomó öregember a buszra. Az jutott eszembe, hogy mindig zombi támadást ábrázolnak filmeken. De miért nem mutatják be az öregek félelmetes oldalát? Simán el tudom képzelni ahogy felém vánszorog egy öreg néni és meg akarja csipkedni az arcom. Vagy egy másik azzal üldöz, hogy valaki hallgassa már meg! Vagy mit tudom én, egyik vonszolja a lábát, két kezét felém nyújtva és azt mondja ölelj meeeeeg. Szóval na!

Csak ez: http://www.lyricstime.com/scala-and-kolacny-brothers-creep-lyrics.html

És még ezt szerettem volna:

 

 

 

 





2010. november 2. 13:23 - írta everyday

 

Használati utasítás:
1. Először is olvasd el a használati utasítást.
2. Kapcsold be a zenét majd olvasd el a kis szöveget.
3. Miután elolvastad, nyisd meg a fantáziád és gondolj bele, hogy lehetne ez még jobb.
Egy különleges találkozás a "nagy ő"-vel. Egy bátortalan mosoly a szemben ülő sráccal, a villamoson. Érzéki, izgatott szájharapás "Ő kell nekem" gondolom magamban.
Egy hosszú közös séta a parkban, a megbarnult, hulló falevelek között. Egy szégyenlős közeledés, egy csók ami mindent elárul "Te is kellesz nekem".
Régi '60-as évek beli zenéket hallgatva fekszünk az ágyban, az első hóesésnek örülve.Együtt sütjük a karácsonyi mézeskalácsot, s díszítés közben egymásra mosolygunk. Összeköltözünk. Átkarolva nézzük a fenyőfát s az esti kivilágított várost "Szebb mint általában", gondoljuk egyszerre. Az szilvesztert a családdal töltjük. A születésnapomon a legszebb ajándékkal lep meg; letérdel elővesz egy kicsi bársony dobozt s felteszi a nagy kérdést: "Hozzám jössz?". Az esküvőt nyáron tartjuk. Még ama év telén nagy dolog történik: teherbe esem. 9 hónappal később egy kislánnyal lettünk többen.
- Novotel hotel következik. - mondja be a megálló nevét, a női hang. A srác leszáll. S én egy utolsó vágyódó mosolyt küldök felé. Találkozik a pillantásunk. Mindketten érezzük nem ez az utolsó alkalom amikor találkozunk.

Használati utasítás:
1. Először is olvasd el a használati utasítást.
2. Kapcsold be a zenét majd olvasd el a kis szöveget.
3. Miután elolvastad, nyisd meg a fantáziád és gondolj bele, hogy lehetne ez még jobb.

Egy különleges találkozás a "nagy ő"-vel. Egy bátortalan mosoly a szemben ülő sráccal, a villamoson. Érzéki, izgatott szájharapás "Ő kell nekem" gondolom magamban. Egy hosszú közös séta a parkban, a megbarnult, hulló falevelek között. Egy szégyenlős közeledés, egy csók ami mindent elárul "Te is kellesz nekem". Régi '60-as évek beli zenéket hallgatva fekszünk az ágyban, az első hóesésnek örülve.Együtt sütjük a karácsonyi mézeskalácsot, s díszítés közben egymásra mosolygunk. Összeköltözünk. Átkarolva nézzük a fenyőfát s az esti kivilágított várost "Szebb mint általában", gondoljuk egyszerre. Az szilvesztert a családdal töltjük. A születésnapomon a legszebb ajándékkal lep meg; letérdel elővesz egy kicsi bársony dobozt s felteszi a nagy kérdést: "Hozzám jössz?". Az esküvőt nyáron tartjuk. Még ama év telén nagy dolog történik: teherbe esem. 9 hónappal később egy kislánnyal lettünk többen. 
- Novotel hotel következik. - mondja be a megálló nevét, a női hang. A srác leszáll. S én egy utolsó vágyódó mosolyt küldök felé. Találkozik a pillantásunk. Mindketten érezzük nem ez az utolsó alkalom amikor találkozunk.



2010. október 5. 9:04 - írta everyday

A panelházban lakásnak is megvannak az előnyei. A felső "szomszéd" éppen a hegedűjén gyakorol. Eszményi, főleg, hogy szeretem a komolyzenét.



2010. szeptember 24. 12:49 - írta everyday

Szóval tipikusan az az ember vagyok, aki miután étteremben evett és haza jött onnan, rosszul lesz! Ez történt tegnap. Elmentünk vacsorázni egy szegedi drága étterembe, nevet direkt nem mondok. S miután haza jöttünk én, hogy is mondjam drámai hasmenés támadott meg XD. Nem volt egy jó élmény, szóval ez jócskán megváltoztatta az éttermekről szőtt gondolataim.
Ma pedig a cukrászgyakszi tanárral beszélgettünk arról, hogy hol lakom, hány tesóm van, aztán megkérdezte van-e barátom. Még hozzá teszi: Volt már barátod? Na ne! Annyira szánalmasnak éreztem magam... Persze, hogy volt már barátom. Fiúval is aludtam együtt, csak semmit nem csináltunk. Ennyi. Másfél éve nem volt senkim. Én már nem is tudom, kell-e nekem bárki is...  Olyan macerás dolog megismerni egy új embert meg nem tudom. Olyan nehéz és körülményes... Örök favorit.....

 



2010. szeptember 23. 16:12 - írta everyday

Napi szerencsesütim a facebookon: 
Ha a határozatlanság nehezíti meg életét, bátran kérjen tanácsot, és felszabadul!

Micsoda? Kitől? Milyen témában? Na jó, azt bevallom ez nagyon betalált... de nem igazán tudom hova tenni. 
Ma előkerültek az egyik szünetben az ovis szerelmek. Végre elmondhatom, hogy ebben senki mástól nem különbözöm. Volt egy ovis szerelmem. Azt nem tudom, hogy ő viszont szeretett-e de azt tudom, hogy én éjjel- nappal rá gondoltam. Akkoriban ment "új" sorozatként a Rex felügyelő. Én csak Rex fegyülegyőnek emlegettem. Óvoda után még általános iskolában is csak az "ovis szerelmem" után futottam, fogtam a kezét és micsoda változatosság; Rex felügyelőt játszottunk a szünetekben. Később elkopott ez a szerelem, nem tudom miért. Talán mert mindketten felcseperedtünk, más osztályba kerültünk. Később voltak mások. Volt egy osztálytársam belé is bele estem. Neki mondtam ki először, hogy szeretem. Viszont szeretett, még mindig megvannak a levelek amiket egymás közt váltottunk. Aztán volt még egy osztálytárs akivel már smaciztunk is, no de! nem nyelveztünk; miattam. Én nem mertem megtenni, féltem. Bevallom azóta se sikerült nyelves smacit váltanom, senkivel. A későbbi barátom is ezért szakított velem, mert egyszerűen félek a testiségtől... Amúgy ő az a tipikus "felkarolós típus" volt. Értem ezt úgy, hogy fogta a kissé csúnyácska (de van még remény a megszépülésre) lányokat és kivirágoztatta őket. 
Végreeeeee!!! Elkezdődtek a sorozataim! Nézem többek közt a the big bang theory-t(agymenők), supernatural-t(odaát), rules of engagement(egy kapcsolat szabályai) és az egyik nagy kedvencem (az odaát mellett) a how i meet your mother ( így jártam anyátokkal). Ezeket mind-mind feliratosan lesem. Ma pont például big bang premier lesz... holnap pedig supernatural!!!! :) Nagy sorozatfan vagyok, na!^^

"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."

 



2010. szeptember 14. 16:42 - írta everyday

Oké. Szóval beszéltem már arról, hogy mit is szeretnék még csinálni az életemben. De egy valamiről még nem beszéltem. Milyen is szeretnék lenni, ha nem kellene olyannak lennem mint most? Mert most a pasik elfordulnak tőlem, pedig én nem vagyok csúnya. Oké talán nem vagyok egy cicababa. Én, én vagyok(sajnos). Én próbálom (tényleg) elfogadni magam, de ha már a pasik is elfordulnak tőlem akkor nincs mit tenni... Talán tényleg cölibátusban, szingliségben kell majd leélnem rövidke (teszek róla) életemet. Ma is (és azt hiszem ezt el kell mesélnem) a suliban rám kiáltottak, hogy "Valamit elhagytál! /hátrafordulok/ A szüzességed". Ezután gondoltam magamban, ha el is hagytam volna akkor sem kellett volna senkinek. Mivel én senkinek nem kellek, se barátnőként, se barátként.
Mindig is arról álmodoztam (titkon), hogy majd szerelmes leszek, (és össze is jön) és mostanra ( vagyis kisebb koromban ezt képzeltem el) már boldog a maga életét élő, ifjú felnőtt lehetek. Ezzel szemben, itt vagyok (szinte anyátlanul) és semmit nem tudok letenni arra a bizonyos asztalra. Mit is mondhatnék? Ennél jobban nem is süllyedhettem volna a béka feneke alá. Bár korábban is voltam depressziós, azért végül mindig sikerült kilábalnom a helyzetből. De most nem érzek semmi reményt arra, hogy sorsom változni látszana.
Az iskolában is mindenkinek van padtársa, nekem nincs. Ma pont az a villamos romlott el amin éppen a suliba tartottam. Átkozott vagyok! Vigyázat! Talán ragadós! Talán ezért nem írt Olyanizé sem. Nem kellett volna azt a bizonyos dolgot leírnom. És most már hiába próbáltam tisztázni a helyzetet, nem változott semmi. Én és a kibaszott szám(vagy ez esetben kezem), hogy hagyta, hogy ilyesmit ide írjak. Mindig mondok valami rosszat és elkergetem magam mellől azokat, akiket kedvelek. Nos jól van. A lényeg az életem szar! Béke veled. Remélem a te életed jobb mint az enyém.

U.I: Ezt a dalt nagyon szeretem, vagyis mindet amit hallgatom, de ma ez az a dal amit itt akarok látni.

 

Ez pedig egy olyan szám ami sok mindenen átsegített.

 



2010. szeptember 11. 9:06 - írta everyday

Vagyis talán nem is mérges. Érzek valamit (mi történt?!) de nem tudom mi az. Tegnap volt az unokahúgom második búcsúztatója (kicsit meredek). Most jön a kérdés miért tartottunk kettőt? Azért, mert egyet Pesten, egyet Szegváron tartottunk, hogy aki Pestre nem tudott eljönni az Szegvárra eltudjon jönni.
Nos igen, a nővérem. Most gondoltam csak bele abba, hogy nővéremnek a saját családja sose számított, mindig is az idegeneket tekintette családjának. Bizonyítékkal is élek: amikor Pesten volt a búcsúztató (persze ez lehet, hogy csak nekem fura) akkor nem mellém ült a templomban, hanem a kislány keresztanyja mellé. Nekem ez azért rosszul esett mert én vagyok a vérrokona(vagyis úgy tudom).
Tegnap pont erről beszéltünk másik nővéremmel (mert 2 van), hogy a nővérem akinek a kislánya meghalt egyikünkre, sem szüleinkre nem hasonlít, jellemre. Ő teljesen más, míg mi azért ütöttünk az anyai- és apai génekre, valamelyest.
Soha nem volt családom és soha nem fogunk családdá kovácsolódni. Még a halál esetek sem hoznak össze minket. Igazi színészek vagyunk mi. Kívülről tudjuk mutatni, hogy fáj közben meg belül nincs semmi csak az elrohadt szívünk. Amiből már egy cseppnyi érzelmet sem tudunk kifacsarni. Ezért nem tudok én sírni, ha érzek is valamit ami a fájdalomra hasonlít. Mert örököltem ezt. Azt az elrohadt szívet. Ezért sem tudok szeretni, csak látszólag tettetni, hogy igenis megy.
Mégis ezek ellenére azt gondolom, hogy biztos van egy ember a bolygón(vagyis remélem az országban) aki megtudja mutatni nekem, hogy is kell szeretni. Mert mélyen legbelül azt gondolom még menthető vagyok. Reménykedem, hogy megtalálom azt, aki minden hibám, rigolyám és egyéb miatt elfogad. Mert nem vagyok egy hétköznapi ember. Tudom legbelül, hogy nem vagyok. Ambivalens személyiség vagyok, ( hah, nagyon is) és különc a magam módján. De legalább ezeket már eltudom hinni és kitudom mondani. Na jó azt hiszem túl sokat is ömlengtem mára. Béke veled.

 



2010. szeptember 9. 20:35 - írta everyday

Akartam keresni egy ide illő verset, de... mondjuk úgy folyamatban van.



2010. szeptember 9. 19:21 - írta everyday

Mit is mondhatnék. Ma sikerült 4-esre felelnem péktechnológiából! Nekem ez siker élmény... Sőt az egész napom jó volt. Ahogy haza felé tartottam a villamossal, csak néztem ki az ablakán és bámultam a sokféle embert. Ja és láttam egy piros ferrari-t is. Mikor haza értem olyan jó hangulatom volt, persze még mindig az van, csak nem ugyanolyan. Nem is fogom sokat ecsetelni mi is történt velem a héten. Ha lenne valami leírni való az úgyis eszembe jutna!
Egy hosszú bejegyzést terveztem de igazából nincs mit mondanom. Sokat gondolkodtam a könyv-novella dolgon. Vagyis igazából van pár ötletem amiket még talán magam is letudnék írni... de nem merem. Nem is a merésről van szó, ha egyszer rám jön az ihlet akkor hirtelen írok 1-2 oldalt és kész. Utána leblokkolok. Általában ha ihlet rohamom van, kis történeteket írok le. Gondolkodtam azon, hogy párat felteszek ide... de még nem jutottam el idáig. Közben bevágok egy zenét a hangulata miatt ( nekem erről a zenéről Olyanizé jut eszembe vagyis stílusra talán...)

Jaj egyszerűen nem jut eszembe semmiiiiiiiiiiii. Üres az agyam. Jó érzés. Sok kép gyötört mostanában... túl sok és túl sok mindenkivel. Ja és arról is akartam beszélni, hogy szerelem. Szóval nálam van olyan, hogy bele tudok szeretni egy idegenbe csupán a szavai által. Értem ezt úgy, hogy pl. online ismerkedés. Már megesett velem ilyesmi, hogy leveleztem egy sráccal és beleszerettem, csak azok alapján amiket írt nekem e-mailben. Az oka az lehet, hogy kialakítok egy ideált a beleszeretett köré. Amibe minden jót és szépet elképzelek ami csak nekem tetszik. Közben tudom, hogy ő nem ilyen. Na mind1. Próbálom visszafogni magam. Béke veled.



2010. szeptember 2. 11:47 - írta everyday

Sikerült eljutnom idáig! Juppi! Most már youtube videót is teszek majd be a bejegyzésekbe.



2009. január 4. 15:25 - írta everyday
Imádom amikor a DÉMÁSZ szórakozik az árammal. Mai éjszakán vagyis hogy mondjam ma éjszaka 2-szer kellett felkelnem, hogy a számítógépet kikapcsoljam. Jó bevallom lehetett volna annyi eszem, hogy kihúzom a gépet de... ki a fene gondolta, hogy még az éjszaka folyamán 2szer neki állnak baszakodni... Ja és nem is kétszer keltem fel hanem 3szor. Hah.. de ki számolja?


2009. január 3. 21:07 - írta everyday
Nos mivel elérkezett a 2009-es év ezért gondoltam blogolási szempontból is felavatom az új évet.

Nem tudhatom, nem sejthetem mit hoz ez az év. De azt tudom, hogy tervekkel célokkal léptem át az évbe. Többek közt a gitározásra vonatkozó terveim. De most kitaláltam egy új tervet: Rammstein koncert. Persze a jegy drága, és lehet nem jönnek el ide a kis hazánkba de reménykedem. Addig is amíg eldől eljön-e a hazánkba marad a pénzgyűztögetés és a nyári munka. Nyáron most tényleg el kell majd mennem dolgozni mert tényleg nem lesz pénzem a jegyre. Bár lehet összenyomnak majd a koncerten de az, hogy láthatom élőben Till-t és magát a Rammstein-t az felér akár az életemmel is. Bár miket beszélek soha nem voltam még igazi nagy zenekaros koncerten de hátha... És most Bécsben fog koncertezni az Oasis és vááá én nem mehetek mert nincs pénzem rá. Kúrva élet. Na mind1. Ilyen az én sorsom. Sőt ebben a hónapban úgy tervezem végre rámegyek a kontaklencse próbahónapra és belevágok. Ki tudja lehet, hogy nem kell majd annyit szemüveget hordanom. És akkor majd ha többet süt a nap akkor végre vehetek majd napszemüveget. Méghozzá John lennon napszemüveget. No de hát bármi lehet még. És ez a hónap a születésnapom hava és végre 30-án 17 éves leszek. No de még messszebb van :) Na mind1. Utánzok mindenkit: Boldog új évet (elkésve is bár) de kívánok.... 


2008. december 30. 15:34 - írta everyday
Holnap szilveszter. Itthon maradok. Úgy volt -egyik korábbi, decemberi bejegyzésemben írhattam - hogy barátnőmmel lógok szilveszterkor. Kiderült barátnőm elmegy egyik koleszos haverjával bulizni. Nem esik rosszul - tényleg - hogy végülis a megbeszéltek ellenére nem velem van. Egyedül leszek a szüleimmel szilveszterkor. Pedig szerettem volna nem besavanyodott tini lenni de már elkéstem - az vagyok. Ha arra gondolok, hogy a házból el kell mennem egyből rossz érzéseim támadnak. Persze ez nem mindig van így, csak párszor. Nincs senki akivel tölthetném a szilvesztert bassza meg. Mert mindenki csak igérget másra tőlük sem futja többre.
Mostanában mentálisan szarul vagyok. Nincs senki akivel az ízlésem megegyezne. Jó lenne ha lenne egy olyan ember aki ugyanolyan zenekari ízléssel rendelkezni mint én, és vele tudnék beszélni ezekről. Persze ahogy két ember különbözik úgy nincs olyan ember aki velem megegyező zeneszeretettel rendelkezne.
Mivel sarkamban az újév ezért nézegettem 2009-es évre vonatkozó horoszkópokat. Mivel vízöntő vagyok - január 30-án születtem (2009ben pontosan pénteki nap lesz) - elég jó dolgokat írtak a kevés rossz mellett. Nem mintha elhinném amiket leírtak mert mind vagyis a legtöbb néhány hónapra felhőtlen boldogságot ígért. De én addig nem lehetek boldog amíg élek...


2008. december 28. 15:54 - írta everyday
Körül belül most jutottam el arra a szintre, hogy nem akarok gondolkodni csak lefeküdni egy ágyban és csak nézni, és nézni ahogy a többi ember mint a hangyák gyüjtögetnek. Eszembe ötlött ama gondolat, hogy szívesen énekelnék egy zenekarban de szerintem ez a hangom miatt lehetetlen. Nincs olyan jó hangom, hogy ez megvalósulhasson. Sőt nem hiszem, hogy bármely együttes frontembereként szerepelhetnék. De nyárra próbálok egy gitárt beszerezni és akkor megtanulok pár dalt meg pár akkordot. Persze nem gondoltam olyanra, hogy majd tanárhoz megyek hanem majd ami rám ragad. Hülyeség ez tudom, de talán néha az ember saját magától tud tanulni a legkönnyebben.
Sőt meguntam az internetet is. Már nincs amibe kapazkodhatnék. Nem vagyok fenn sokat msn-en de akkor sincs fenn senki akivel beszélgetnék. Talán az évszak teszi de mostanában kezdem magam újból és újból magányosnak, és szeparáltnak érezni. Mondjuk ez az ingerszegény környezetemnek is köszönhető. Rbé is elhagyott és úgy érzem mindenki. Soha sem ír nekem Rbé, már azt érzem nem is kell, hogy írjon szavak nélkül megértem a viselkedését. Tipikus férfi viselkedés. A férfi állatfaj egyik legtipikusabb egyede. Arra jutottam, hogy most már végleg lemondok arról, hogy neki írjak mert hasztalan. Látszik rajta, hogy ő nem akar velem barátkozni.
Ezekben a rossz napokban a QOTSA zenéje ránt át az őrület határain belülre. Amondó vagyok, hogy inkább lennék most egy fura hajú szerzet mint aki most vagyok. Nem lennék én emós, csak egy alternatív-rockeres stílusú egyén. Megpróbálok mindent megtenni, hogy ez lehessek. Szeretnék tetoválást is de ezzel kapcsolatban nem döntöttem még, hogy kicsit-nagyot, hová, látszon-e vagy sem. Szóval nehéz dolog ez. Annak is nagyon örülnék ha végre nem lennék ennyire ragyás. Sajnos ama anyagi hátterem amivel most rendelkezem az nem tudná fedezni a kozmetikust.
A szünet unalmasan telik. Eddigi értelmes cselekedeteim közé tartozik, hogy elolvastam a Frankensteint amit soha nem felejtek mert nagyon megfogott a tartalma. A mű egészen realisztikus, sőt mai. Szóval merem ajánlani mindenkinek elolvasásra ezt a műt. Nagyot csalódtam benne persze pozitívan. 


2008. december 16. 19:55 - írta everyday
Életemben annyi kulcstartót kaptam már és igazából haszontalan. Mivel nekem nincs lakáskulcsom, se kapukulcsom. Nálunk mindig van itthon valaki. Ha nincs akkor az azon ritka pillanatok közé tartozik, amikor haza jövök és legalább fél óra - 1 órát lehetek itthon egyedül. Énekelhetek, max-on hallgathatom a zenét, táncikálhatok.
Alig várom, hogy ez a hét elteljen. Igazából most ment el a kedvem - vagy már eleve nem is volt/lesz - a karácsonyi rohangáláshoz. Amikor elmegyünk nagy bevásárolni és mindig kimarad valami - lehet, hogy épp az ajándékom. És igen. Ez egy olyan hét, hogy sikerült anyámmal és tesómmal megint szarba lenni. Nem tehetek róla, hogy amikor haza jövök nem akarok egy szót se szólni, és ők ezt nem értik meg. Igen egy problémás tini vagyok. Egyszer ezen is át kell esni, de olyan rossz időszak. Ilyenkor érzem, hogy hiába mondom el bárkinek a problémám, az nem érti meg pedig ez biztos nem így van. Ezzel szemben én mások problémáira fogékony vagyok, empatikus feléjük. És igen most rossz a kedvem. Leszart mindenki ma, olyan volt mintha a semmibe beszéltem volna közben meg mindenkihez. Rossz hír a füles feladta és széttört, úgyhogy most meg vagyok vonva a zene gyönyörétől. Sőt rosszul esik, hogy rbé boldog. Soha nem piszkálná a csöröm a boldogsága de most igen. Van barátnője. Pedig olyan boldogan lettem volna én is az ő kedvese, de ő nem értékelte az érzelmeim felé. Szünetekben boldognak tűnik a barátnőjével, ahogy fogja a kezét - de bárcsak velem lenne boldog. Igazából nem vagyok szerelmes belé de volt egy kritikus pont amikor kimondtam volna felé mit érzek,de úgy is csak elutasítást kaptam volna. Neki nem vagyok elég jó. Erről van szó, csak ő nem mondja ki. De mivel az élet nemcsak a problémák áradatából áll - vajon ezt ki találta ki? - ezért probálok nem csak nyafogni. Rossz, hogy barátnőm Lau olyan messze tanul mert így ha rossz kedvem van nem tudok átmenni hozzá, és ő nem tud megvigasztalni. Ő is sokat változott sőt 360° - os fordulatot tett a tengelye körül. Bizonyosan már nem az az ember aki ballagás után, nyárvégén elment kollégiumba. De biztos ő is úgy látja változtam. Mert változtam a javamra is és persze az ellentettjére is. De a változás okkal történik - vagy azt kell hinnünk, hogy okkal történik. 


2008. december 12. 16:45 - írta everyday
Azt kell mondjam, hogy hangolódom. Magára a közeledő ünnepekre - karácsony, szilveszter majd a születésnapom XD. Nekem 2009-ben miután a szülinapom lement, az lesz a következő ünnep amikor a Rammstein legújabb lemezét kiadja. Akkor lenne igazán fenomenális ha az új albumot a szülinapomra adnák ki - de ez akárhogy nézzük lehetetlen! Egyúttal hangolódom a Rammstein új albumára is, mert hát kell némi "háttérismeret" ha majd a botrányosabbnál botrányosabb magyar lemezkritikákat olvasom. Azt hiszem én már mindegyik rammstein számot hallottam már szóval gondom nincs :) csak bevallom jó őket újra hallani - hiányoztak nekem. Sőt mostanában kezdek fogékonyabb - érzékenyebb lenni. Vannak ilyen happy end-es filmek, vagy éppen az eheti dr.house rész amin be kell valljam sírtam. Egyszerűen magával ragadott.
Nemsokára a suliban is eljön a téli szünet ideje bár sztem amennyi házit - olvasnivalót - tanulni valót feladnak majd (amiket ugyse csinálok meg, sem tanulok meg) , hogy lélegezni se lesz időm. Én az a fajta ember vagyok aki nem tud szünetben tanulni. Tisztelem a szünetek lényegét - mivel ha a suliban téli-tavaszi-őszi vagy éppen nyári szünet van én akkor csak pihenek. Nem csinálok mást. Talán ez így kicsit lustán hangzik mert a hétköznapokban sem tanulom szét magam, de a szünet az azért van, hogy pihenjek és nem azért, hogy azon görcsöljek hány könyvet kell elolvasnom vagy éppen hány verset kéne megtanulnom...
Anyámmal továbbra is kicsit fasírtos a helyzet. Észrevettem, hogy a kora maga az a 47 év most kezd meglátszani rajta. Mostanában több mindent elfelejt, több mindenbe beleköt amikbe ezek előtt nem. Szóval öregszik na. Napok óta szappannal kell fürödnöm mert állandóan elfelejt venni tusfürdőt. De én meg nem akarom neki mondani mert félek piszkálódásnak venné vagy hasonló. A tusfürdő azért nem jut eszébe mert nem szokott itthon már fürödni - azóta, hogy dolgozik. A munka után mindig megfürdik és aztán itthon már ezzel nem fárad. Engem igazából nem zavar, ő dolga.
Ezen a héten haza küldték az ellenőrzőbe tűzve a napló másolatot. Azt kell mondjam, hogy én nem tartom magam rossznak, de persze egy kitünő tanuló mögött elbújhatnék. Igen vannak egyeseim is de még mindig nem annyi mint például tavaly. Persze még évvége messze van - de a félév nem! Januárban itt a félév és hát mit mondjak 2-es nem sok lesz max. 3-ra számítok. A többi hármas, négyes és ötös jegy lesz. Nekem igazán megfelel, akinek meg nem jön be az meg nem nézi meg.
Nekem bajom van igazán. Az a bajom, hogy például itt nálunk, ha az internetet nézzük magyar szemmel aki szeretne zenekaros cuccokat venni - és pl. női állású felsőket az le van szarva. A offical rammstein shop-ban olyan jó női meg unisex cuccok vannak, de egyszerűen vááá. Szóval most éppen nincs pénzem, de ha lenne rendelnék onnan dolgokat - kivált képp egy táska tetszik amit hiába kerestem szét magam a neten, egy bolt se árusít. Ha rajtam múlna és nagy html meg weblap muki lennék akkor csinálnék offical shopokat is de mivel ilyen szgépes tudással nem rendelkezem ez lehetetlen. No mind1. Egyszer majd eljön a magyar rammstein shop forradalmi ideje! Egyszer...


2008. december 9. 22:12 - írta everyday
Ha valaki tavaly odajött volna hozzám és megkérdezte volna, szeretem-e az Oasis-t talán le is osztottam volna, hogy mit képzel. De most örömmel mondanám, hogy igen, szeretem az Oasis-t! No mind1. Sőt az Oasis, a Foo Fighters sőt még a Smashing Pumpkins is egy időben - egy évben - alakultak 1996-ban. Mind a három együttest csipázom... XD Egyébként elvagyok, nem fáj a torkom se, most úgy ahogy jól vagyok. Suliba sok a feladat, probléma stb. de mikor nem? :) Minden megoldódik ha adunk rá esélyt, hogy megoldodjon - na ezt jól megmondtam XD Na pá 


2008. december 3. 16:20 - írta everyday
Igen. Egyik napról a másikra. Nem tudhatod, hogy holnap eszel-e még. És még azt sem tudom kapok-e egyáltalán valamit karácsonyra ajándék gyanánt a szüleimtől. Talán nincs is pénzük nekem ajándékot venni, sőt lehet fenyőfánk se lesz. Bár az utóbbi sose volt gond, kivéve tavaly. Anyám olyan aki mindent ingyen szeretne megkapni, és ezért tavaly úgy volt nem veszünk fát amikor is egy néni meghallotta ezt és felajánlotta az övékét amit a fiának szánt, aki már szólt neki, hogy vett maguknak. De talán nem is az fáj igazán, hogy nem kapok karácsonykor ajándékot hanem az, hogy akikre felnézek, és akiket szeretek nem törődnek velem. Elbeszélünk majd karácsonykor egymás mellett egy üres Boldog karácsonyt! - kíséretében. Akkor ott a rengeteg számla, ami még a befizetések mellett sem csökken, csak növekszik. Hát igen élni tudni kell már ebben az országban. No mind1. Túlságosan belelovaltam magam abba a gondolatba, hogy ez egyszer talán lehet egy olyan karácsonyom ami kicsit körülöttem is forog. Az iskolában nincsenek is barátaim. Vagyis csak a köszönés erejéig. Sőt van olyan akivel már rég nem is beszéltem, találkoztam de bele untam, hogy mindig nekem kell lennem az ötletadónak, hogy találkozzunk! Ha nem jön rá magától, hogy találkoznunk kéne akkor addig marad az msn. Ennyi. 
 

 


2008. december 1. 18:46 - írta everyday
Na szóval ahogy a cím is utal - beteg lettem! Tegnapi nap folyamán a fejem állapota megromlott. Elkezdett istentelenül fájni, majd ma hajnalra bedagadt a bal arcrészem bedagadt. És hát szörnyen fáj. A suliban aki kérdezte annak azt mondtam, hogy : rohad az arcom mert tényleg basszus annyira fáj, hogy nagyon. Ezért ma elmentem orvoshoz aki nemes egyszerűséggel ennyit mondott a számtalan kérdése mellett: adok beutalót a gégészetre. Na bumm... Ma kellett volna már mennem de csak holnap jutok el odáig mert nem tom. No mind1. Nem volt rossz napom, és jól esett Panka eme kijelentése: Hogy mostanában ragyogok, még akkor is ha nem mosolygok. Ez nekem annyira jól esett. Mert szóval amikor mondta(d) akkor még igazán nem fogtam fel mire is gondolsz de aztán ahogy eszembe jutott többször rájöttem mit akartál mondani ezzel. És köszönöm... :) Lehet, hogy azért ragyogok mert mostanában kezd rendeződni körülöttem pár dolog, vagyis az életem. No még egy zene a végére: Igen megható szóval tessék meghallgatni mert szép zene nah: 



2008. november 30. 9:52 - írta everyday

Szóval tegnap pár dolgát és az álmomat írnám le, mert érdekes és meghökkentő, de sztem csak számomra!

Szóval néztem tegnap a magyar MTv-t és éppen a making the video - Foo fighters - the pretender vidoklipp készítését mutatták. Tényleg egy vicces figura az Dave Grohl :D Ja és volt egy jelenet - Dave jelenete amiben mondta a producer, hogy "azt szeretném ha a gitárt földhöz vágnád!" Erre Dave: "Ezt?! Ez egy 800 dolláros gitár!"...  Igen, 800 dollár ami körül-belül 163,208.01 HUF - nak felel meg. No mind1. Aztán este volt  a Tencious D avagy a kerek rockerek című film. Az egész azért ismeretes mert a sátánt a filmben Dave Grohl játssza. Nagyon szupi szerep volt ez neki :D Egyébként csak azért lehetett ő a sátán mert Dave és Jack Black (őt senkinek nem kell bemutatni szerintem) nagy haverok :D
No és az álmom: Szóval este volt a MTv TWO-n az Oasis Wembley-s koncerte, ami nagyon jó volt, így látva az MTv Live felvételeket. No és azért mondtam, hogy Oasis mert a két frontemberrel Noel és Liam GG-vel álmodtam. Szóval igen hajmeresztő de nekem csodálatos álmom volt velük. Szóval úgy kezdődött, hogy az elejében mind kettejükkel jártam, de aztán Noellel lett valami, és volt valami közös képünk amit egyszer láttam aztán az álmomban soha. De azon a képen nagyon boldognak tüntem vagyis nem csak én hanem Noel is. De aztán Liammal voltam csak, de az nagyon jó volt. Mintha egy suliba jártunk volna vagy ilyesmi. Mert suliba oda mentem hozzá, és valami abortuszt emlegetett és én mondtam, hogy nem tarthatnánk meg? És mondta, hogy végülis igen és aztán megöleltük egymást. Meg még arra emlékszem, hogy elkezdtünk egy templom mellett házat építeni... A ház hát eléggé tropa volt de épülőben volt. Meg volt egy kutyánk is... jaj ez így leírva szánalmas de az álmom az gyönyörű volt. Ja és az álmomban volt egy sulis jelenet, hogy álltam a lépcsőn Liammal voltam és ott ment a lépcsőn Rbé és köszönt én meg mondom neki: Hat! jaaa Helló!XD Nem tom, hogy került az álmomba, de nem rontotta le...  No mind1. Ennyi lenne, már a héten sztem nem jelentkezem, no páá.



2008. november 29. 12:00 - írta everyday

Szóval a következő mondatot, (ahogy a cím is tudatja) tanulságnak szánom: 

"The more you change the less you feel." 

Nem tudom másnak mi jön le belőle de nekem egy fajta tanulság....Szerintem bárki elolvassa, lesz mondanivalója ennek a mondatnak számára.



2008. november 26. 19:18 - írta everyday
Na szóval a mai napomat nagy vonalakban leírom mert vannak benne "pikáns" részek. Szóval összevissza mondom mert úgy könnyebb most nekem. Szóval a busz amivel menni akartam nagyon teli volt és nem fértem fel rá. Ezáltal meg kellett várnom a következőt... aztán pedig volt az a fejlődés lélektan óra. Noh hát, hogy is fejezzem ki magam, a pikáns részek erre vonatkoztak. No már most ... csináltunk egy szerelmi tesztet. Én már a kezdetektől tudtam, hogy itt valami nincs rendbe. No már most ilyen kérdésekkel találkoztam a tesztben: Felizgat-e ha egy tükörben látod magad a partnereddel szeretkezni? ... Vagy: Használsz-e valamilyen szexuális segédeszközt? Uramisten. Hát ilyet.... Felbaszott egy kicsit... No mind1. Végülis az egésznek semmi értelme, nem is érdekel. Kb. ennyit akartam volna közölni. Nem volt rossz napom... Ja és az álmom: Azt álmodtam, hogy coldplay koncerten vagyok és mikor éppen vége a számnak amit énekel, akkor mondd valamit és aztán hirtelen a színpadra kerültem. És akkor kérdezgeti tőlem a frontember melyik számokat ismerem, kérdezi, hogy : " a robotosat? vagy melyiket énekeljük?" És együtt énekeltem Chris Martinnal egy számot. Jó álom volt...
Ja és van egy női gitáros, a the subway együttesben... de csak basszusgitáros... bár jó lenne csupán basszust is nyomatni... de izé.. sok minden hiányzik még addig. És igen! Noel saját magától tanult meg gitározni! Hihi! Büszke vagyok rááá mert jól nyomatja! No pá!


Régebbiek | Végére »