
Tudjátok, annyira undorító az élet benne egyes emberekkel!
Itt van barátnőm esete, aki egy talpig jó ember és erre magával az ördöggel van... A srác elhanyagolta, kihasználta... szakítottak. 2 nap telt el... és most újra együtt vannak! Szerintem a csaj nem a legjobb döntést hozta meg! Annyira bennem van, h megakarom védeni a bajtól, mert mint nem elvakult külső szemlélő látom, h mi újság. Annyira tehetetlennek érzem magam emiatt... tennék valamit, elmondanám neki a véleményem de akkor lehet örökre haragba kerülnénk, azt pedig, nem akarom.
Egy szempontból- amikor erről beszéltünk azt mondta, h fél, h nem lesz más, esetleg soha többé senkije... Tudjátok én is ilyen voltam. Végső kétségbe esésemben a társkeresőhöz fordultam, majd egy nagy kanyarral ki is tántorodtam belőle. A társkeresőre mondhatni azok mennek akik, senkinek nem kellenek. Ez részben igaz. Mert oda olyanok mennek akik nem mernek a való életben ismerkedni..., félénkek ezért mivel interneten keresztül könnyebb... Aztán ha van valaki, aki a reményt felkelti bennünk, h hosszú évek után végre lesz valaki... s mégis csalódunk mert mondjuk erőszakosan közeledik... S az a halvány remény is ami eddig izzott örökre kihuny.
Úgy gondolom, h mindenkinek van egy párja - valahol. Tudjátok, akivel kiegészítik egymást, befejezik egymás mondatait... igen, nagyon "képernyő folyósan" hangzik de így van....
Persze én is sokat csalódtam. Mire eljutsz oda, h végleg ott maradnál ott ahol vagy, akivel vagy rengeteg mindenen mész keresztül. Nem könnyű, minden egyes alkalom egy darabot tör ki a lelkedből, ami értékes részed elvesztését is jelentheti.
Tudjátok létezik az a szerelmi huzakodás, létezik a romantikus egymásra találás. Azt hiszem miénk az utóbbi volt. Sokat szenvedtem miatta, de megérte. Örülök, h nem sikerült a szerelmet amit iránta éreztem, elnyomni magamban. Együtt vagyunk és nagyon szeretem. Remélem tudja ezt Ő is.
A valóság és az álom annyira más. Álmomban a herceg ment meg a sárkánytól, jó fodrász is vagyok, külső szemlélő is vagyok a saját álmomban.
A valóságban pedig: nem tudom. A csalódás halmazok, a szerelem, beszélgetés a házas élet eljöveteléről. Az, hogy nem tudom megvédeni magam... s marad a begubózás a takaró alatt, a könnycseppekkel.
Egyet még nem döntöttem el magamban. A házasság amit annyira szeretnék, kislányos álom csupán vagy igazi felnőtt terv. Persze lányként mindenki a hercegnős ruhás esküvőre vágyik a nagy Ő-vel de ... Nekem itt a nagy Ő, úgy gondolom legalábbis akivel befejezzük egymás mondatait! (tényleg) Lenyírom a haját... és nem sikerül jól de ő nem mutatja ki, h nem tetszik neki, nekem meg sírhatnékom van mert tudom, h elbasztam a haját... Szóval ez van most. Ja és napsütéses jó idő. Meg R.E.M - everybody hurts....
Ő mondta:(retusálva :) )
"félek attól hogy..., akkor elveszítem a társaságod ami nagyon hiányozna, de tudom, h neked így meg elég nagy fájdalmat okozok....többet, jobbat érdemelnél egy "szellemképnél". "
Erre most miiit mondhatnék? :D A helyzet az, hogy én sem akarom elveszíteni mert jó vele beszélgetni de így soha nem heverem ki! Majd lesz valahogy :)
Szóval, hogy összegezzem magamban a dolgot azt kell mondjam, hogy tehetetlen dühöt, nem is szóval szomorúságot érzek mert Everyday újból csőbe húzta magát. Nem fejtem ki miért, titok ugyebár, meg mostanában, minden az életemben a titkokról szól. El kell saját magam is titkolnom, és azt is amit érzek... és ez kikészít.
Az isten verése, hogy megtaláltam a lelki társam vagyis azt aki a másik felem lehet, kiegészít engem. Kifejtem. Tehát a mostani teóriám a következő: mindenki, minden ember fél darabként érkezik a világra. S mikor felcseperedik rájön erre és elkezdi keresni a másik felét. Na szóval, most én megtaláltam azt az embert aki a másik felem lehetne... csakhogy persze, hogy nekem nem jön össze. Pedig az igazság az, hogy tetszünk egymásnak, s ezt azt hiszem ki is fejeztük egymásnak, meg is beszéltük szóval hihetetlen. Én tetszeNÉK valakinek akinek én is tetszem. De MOST VAGY SOHA nem lehetünk együtt. Dühít! A durva az, hogy érzem a fejemben, a testemben, minden porcikámban, hogy ő testileg úgymint lelkileg kielégítené a vágyaim. Meglepő. A testem soha nem válaszolt még így semmire, de az agyam sem. Egyszerűen nem tudom mitévő lehetnék. Azt hiszem feladom, ráhagyom az egészet és ha egyszer még összekeveredünk talán lesz esélyünk arra, hogy kiegészítsük egymást. De a legdurvább az, hogy feladtam a társkeresést is mondom akkor a sorsra bízom de nagy hibát követtem el! Keresett ő nekem társat, csak nem megfelelőt, vagyis a túlságosan is megfelelőt, akivel soha nem fogok összekavarodni. Sebaj, hosszú és piszok nehéz folyamat lesz, de talán sikerül túl tenni magam rajta. Nehéz lesz egyfelől azért mert beszélünk, látjuk egymást - számomra ez nehezebbé fogja tenni. De talán jön valaki más aki először csak egy pót személy aztán életem szerelmévé válik :)
U.I: azt hiszem tudom már milyen vagyok. Kívülről az látszik belőlem, hogy kemény vagyok. Pedig... belül olyan vagyok mint a vaj, kenyérre lehet kenni :) Csak meg kell találni a megfelelő utat hozzám :)
U.I. 2 : írtam egy olyan érzéki verset, hogy ... még nekem is tetszik... lehet, hogy felteszem ide ha érdekel valakit :)
Szóval, szóval, szóval. Vannak pillanatok amikor úgy érzem sírnom kell. Mert most őszinte leszek sírtam a Chuck egyik jelenetén. A legújabb rész persze, s04e09.
Szokták mondani, hogy a gyűlölet és szerelem elég közel állnak egymáshoz. Az a helyzet, hogy ezt tapasztalom is magamon. Van az osztálytársam, az a srác... most épp utálom, máskor meg majd megvesznék egy öleléséért. Pedig ő nem fog megölelni mert... higgyétek el kértem de rám se hederített. Mind1 is, nem érdekel. Túl leszek ezen is.
Ahogy gondolkodóba estem a buszon hazafelé, az egyik megállóban felszabadult egy csomó öregember a buszra. Az jutott eszembe, hogy mindig zombi támadást ábrázolnak filmeken. De miért nem mutatják be az öregek félelmetes oldalát? Simán el tudom képzelni ahogy felém vánszorog egy öreg néni és meg akarja csipkedni az arcom. Vagy egy másik azzal üldöz, hogy valaki hallgassa már meg! Vagy mit tudom én, egyik vonszolja a lábát, két kezét felém nyújtva és azt mondja ölelj meeeeeg. Szóval na!
Csak ez: http://www.lyricstime.com/scala-and-kolacny-brothers-creep-lyrics.html
És még ezt szerettem volna:
A panelházban lakásnak is megvannak az előnyei. A felső "szomszéd" éppen a hegedűjén gyakorol. Eszményi, főleg, hogy szeretem a komolyzenét.
Szóval tipikusan az az ember vagyok, aki miután étteremben evett és haza jött onnan, rosszul lesz! Ez történt tegnap. Elmentünk vacsorázni egy szegedi drága étterembe, nevet direkt nem mondok. S miután haza jöttünk én, hogy is mondjam drámai hasmenés támadott meg XD. Nem volt egy jó élmény, szóval ez jócskán megváltoztatta az éttermekről szőtt gondolataim.
Ma pedig a cukrászgyakszi tanárral beszélgettünk arról, hogy hol lakom, hány tesóm van, aztán megkérdezte van-e barátom. Még hozzá teszi: Volt már barátod? Na ne! Annyira szánalmasnak éreztem magam... Persze, hogy volt már barátom. Fiúval is aludtam együtt, csak semmit nem csináltunk. Ennyi. Másfél éve nem volt senkim. Én már nem is tudom, kell-e nekem bárki is... Olyan macerás dolog megismerni egy új embert meg nem tudom. Olyan nehéz és körülményes... Örök favorit.....
Napi szerencsesütim a facebookon:
Ha a határozatlanság nehezíti meg életét, bátran kérjen tanácsot, és felszabadul!
Micsoda? Kitől? Milyen témában? Na jó, azt bevallom ez nagyon betalált... de nem igazán tudom hova tenni.
Ma előkerültek az egyik szünetben az ovis szerelmek. Végre elmondhatom, hogy ebben senki mástól nem különbözöm. Volt egy ovis szerelmem. Azt nem tudom, hogy ő viszont szeretett-e de azt tudom, hogy én éjjel- nappal rá gondoltam. Akkoriban ment "új" sorozatként a Rex felügyelő. Én csak Rex fegyülegyőnek emlegettem. Óvoda után még általános iskolában is csak az "ovis szerelmem" után futottam, fogtam a kezét és micsoda változatosság; Rex felügyelőt játszottunk a szünetekben. Később elkopott ez a szerelem, nem tudom miért. Talán mert mindketten felcseperedtünk, más osztályba kerültünk. Később voltak mások. Volt egy osztálytársam belé is bele estem. Neki mondtam ki először, hogy szeretem. Viszont szeretett, még mindig megvannak a levelek amiket egymás közt váltottunk. Aztán volt még egy osztálytárs akivel már smaciztunk is, no de! nem nyelveztünk; miattam. Én nem mertem megtenni, féltem. Bevallom azóta se sikerült nyelves smacit váltanom, senkivel. A későbbi barátom is ezért szakított velem, mert egyszerűen félek a testiségtől... Amúgy ő az a tipikus "felkarolós típus" volt. Értem ezt úgy, hogy fogta a kissé csúnyácska (de van még remény a megszépülésre) lányokat és kivirágoztatta őket.
Végreeeeee!!! Elkezdődtek a sorozataim! Nézem többek közt a the big bang theory-t(agymenők), supernatural-t(odaát), rules of engagement(egy kapcsolat szabályai) és az egyik nagy kedvencem (az odaát mellett) a how i meet your mother ( így jártam anyátokkal). Ezeket mind-mind feliratosan lesem. Ma pont például big bang premier lesz... holnap pedig supernatural!!!! :) Nagy sorozatfan vagyok, na!^^
"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."
Oké. Szóval beszéltem már arról, hogy mit is szeretnék még csinálni az életemben. De egy valamiről még nem beszéltem. Milyen is szeretnék lenni, ha nem kellene olyannak lennem mint most? Mert most a pasik elfordulnak tőlem, pedig én nem vagyok csúnya. Oké talán nem vagyok egy cicababa. Én, én vagyok(sajnos). Én próbálom (tényleg) elfogadni magam, de ha már a pasik is elfordulnak tőlem akkor nincs mit tenni... Talán tényleg cölibátusban, szingliségben kell majd leélnem rövidke (teszek róla) életemet. Ma is (és azt hiszem ezt el kell mesélnem) a suliban rám kiáltottak, hogy "Valamit elhagytál! /hátrafordulok/ A szüzességed". Ezután gondoltam magamban, ha el is hagytam volna akkor sem kellett volna senkinek. Mivel én senkinek nem kellek, se barátnőként, se barátként.
Mindig is arról álmodoztam (titkon), hogy majd szerelmes leszek, (és össze is jön) és mostanra ( vagyis kisebb koromban ezt képzeltem el) már boldog a maga életét élő, ifjú felnőtt lehetek. Ezzel szemben, itt vagyok (szinte anyátlanul) és semmit nem tudok letenni arra a bizonyos asztalra. Mit is mondhatnék? Ennél jobban nem is süllyedhettem volna a béka feneke alá. Bár korábban is voltam depressziós, azért végül mindig sikerült kilábalnom a helyzetből. De most nem érzek semmi reményt arra, hogy sorsom változni látszana.
Az iskolában is mindenkinek van padtársa, nekem nincs. Ma pont az a villamos romlott el amin éppen a suliba tartottam. Átkozott vagyok! Vigyázat! Talán ragadós! Talán ezért nem írt Olyanizé sem. Nem kellett volna azt a bizonyos dolgot leírnom. És most már hiába próbáltam tisztázni a helyzetet, nem változott semmi. Én és a kibaszott szám(vagy ez esetben kezem), hogy hagyta, hogy ilyesmit ide írjak. Mindig mondok valami rosszat és elkergetem magam mellől azokat, akiket kedvelek. Nos jól van. A lényeg az életem szar! Béke veled. Remélem a te életed jobb mint az enyém.
U.I: Ezt a dalt nagyon szeretem, vagyis mindet amit hallgatom, de ma ez az a dal amit itt akarok látni.
Ez pedig egy olyan szám ami sok mindenen átsegített.
Vagyis talán nem is mérges. Érzek valamit (mi történt?!) de nem tudom mi az. Tegnap volt az unokahúgom második búcsúztatója (kicsit meredek). Most jön a kérdés miért tartottunk kettőt? Azért, mert egyet Pesten, egyet Szegváron tartottunk, hogy aki Pestre nem tudott eljönni az Szegvárra eltudjon jönni.
Nos igen, a nővérem. Most gondoltam csak bele abba, hogy nővéremnek a saját családja sose számított, mindig is az idegeneket tekintette családjának. Bizonyítékkal is élek: amikor Pesten volt a búcsúztató (persze ez lehet, hogy csak nekem fura) akkor nem mellém ült a templomban, hanem a kislány keresztanyja mellé. Nekem ez azért rosszul esett mert én vagyok a vérrokona(vagyis úgy tudom).
Tegnap pont erről beszéltünk másik nővéremmel (mert 2 van), hogy a nővérem akinek a kislánya meghalt egyikünkre, sem szüleinkre nem hasonlít, jellemre. Ő teljesen más, míg mi azért ütöttünk az anyai- és apai génekre, valamelyest.
Soha nem volt családom és soha nem fogunk családdá kovácsolódni. Még a halál esetek sem hoznak össze minket. Igazi színészek vagyunk mi. Kívülről tudjuk mutatni, hogy fáj közben meg belül nincs semmi csak az elrohadt szívünk. Amiből már egy cseppnyi érzelmet sem tudunk kifacsarni. Ezért nem tudok én sírni, ha érzek is valamit ami a fájdalomra hasonlít. Mert örököltem ezt. Azt az elrohadt szívet. Ezért sem tudok szeretni, csak látszólag tettetni, hogy igenis megy.
Mégis ezek ellenére azt gondolom, hogy biztos van egy ember a bolygón(vagyis remélem az országban) aki megtudja mutatni nekem, hogy is kell szeretni. Mert mélyen legbelül azt gondolom még menthető vagyok. Reménykedem, hogy megtalálom azt, aki minden hibám, rigolyám és egyéb miatt elfogad. Mert nem vagyok egy hétköznapi ember. Tudom legbelül, hogy nem vagyok. Ambivalens személyiség vagyok, ( hah, nagyon is) és különc a magam módján. De legalább ezeket már eltudom hinni és kitudom mondani. Na jó azt hiszem túl sokat is ömlengtem mára. Béke veled.
Akartam keresni egy ide illő verset, de... mondjuk úgy folyamatban van.
Mit is mondhatnék. Ma sikerült 4-esre felelnem péktechnológiából! Nekem ez siker élmény... Sőt az egész napom jó volt. Ahogy haza felé tartottam a villamossal, csak néztem ki az ablakán és bámultam a sokféle embert. Ja és láttam egy piros ferrari-t is. Mikor haza értem olyan jó hangulatom volt, persze még mindig az van, csak nem ugyanolyan. Nem is fogom sokat ecsetelni mi is történt velem a héten. Ha lenne valami leírni való az úgyis eszembe jutna!
Egy hosszú bejegyzést terveztem de igazából nincs mit mondanom. Sokat gondolkodtam a könyv-novella dolgon. Vagyis igazából van pár ötletem amiket még talán magam is letudnék írni... de nem merem. Nem is a merésről van szó, ha egyszer rám jön az ihlet akkor hirtelen írok 1-2 oldalt és kész. Utána leblokkolok. Általában ha ihlet rohamom van, kis történeteket írok le. Gondolkodtam azon, hogy párat felteszek ide... de még nem jutottam el idáig. Közben bevágok egy zenét a hangulata miatt ( nekem erről a zenéről Olyanizé jut eszembe vagyis stílusra talán...)
Jaj egyszerűen nem jut eszembe semmiiiiiiiiiiii. Üres az agyam. Jó érzés. Sok kép gyötört mostanában... túl sok és túl sok mindenkivel. Ja és arról is akartam beszélni, hogy szerelem. Szóval nálam van olyan, hogy bele tudok szeretni egy idegenbe csupán a szavai által. Értem ezt úgy, hogy pl. online ismerkedés. Már megesett velem ilyesmi, hogy leveleztem egy sráccal és beleszerettem, csak azok alapján amiket írt nekem e-mailben. Az oka az lehet, hogy kialakítok egy ideált a beleszeretett köré. Amibe minden jót és szépet elképzelek ami csak nekem tetszik. Közben tudom, hogy ő nem ilyen. Na mind1. Próbálom visszafogni magam. Béke veled.
Sikerült eljutnom idáig! Juppi! Most már youtube videót is teszek majd be a bejegyzésekbe.
Szóval tegnap pár dolgát és az álmomat írnám le, mert érdekes és meghökkentő, de sztem csak számomra!
Szóval néztem tegnap a magyar MTv-t és éppen a making the video - Foo fighters - the pretender vidoklipp készítését mutatták. Tényleg egy vicces figura az Dave Grohl :D Ja és volt egy jelenet - Dave jelenete amiben mondta a producer, hogy "azt szeretném ha a gitárt földhöz vágnád!" Erre Dave: "Ezt?! Ez egy 800 dolláros gitár!"... Igen, 800 dollár ami körül-belül 163,208.01 HUF - nak felel meg. No mind1. Aztán este volt a Tencious D avagy a kerek rockerek című film. Az egész azért ismeretes mert a sátánt a filmben Dave Grohl játssza. Nagyon szupi szerep volt ez neki :D Egyébként csak azért lehetett ő a sátán mert Dave és Jack Black (őt senkinek nem kell bemutatni szerintem) nagy haverok :D
No és az álmom: Szóval este volt a MTv TWO-n az Oasis Wembley-s koncerte, ami nagyon jó volt, így látva az MTv Live felvételeket. No és azért mondtam, hogy Oasis mert a két frontemberrel Noel és Liam GG-vel álmodtam. Szóval igen hajmeresztő de nekem csodálatos álmom volt velük. Szóval úgy kezdődött, hogy az elejében mind kettejükkel jártam, de aztán Noellel lett valami, és volt valami közös képünk amit egyszer láttam aztán az álmomban soha. De azon a képen nagyon boldognak tüntem vagyis nem csak én hanem Noel is. De aztán Liammal voltam csak, de az nagyon jó volt. Mintha egy suliba jártunk volna vagy ilyesmi. Mert suliba oda mentem hozzá, és valami abortuszt emlegetett és én mondtam, hogy nem tarthatnánk meg? És mondta, hogy végülis igen és aztán megöleltük egymást. Meg még arra emlékszem, hogy elkezdtünk egy templom mellett házat építeni... A ház hát eléggé tropa volt de épülőben volt. Meg volt egy kutyánk is... jaj ez így leírva szánalmas de az álmom az gyönyörű volt. Ja és az álmomban volt egy sulis jelenet, hogy álltam a lépcsőn Liammal voltam és ott ment a lépcsőn Rbé és köszönt én meg mondom neki: Hat! jaaa Helló!XD Nem tom, hogy került az álmomba, de nem rontotta le... No mind1. Ennyi lenne, már a héten sztem nem jelentkezem, no páá.
Szóval a következő mondatot, (ahogy a cím is tudatja) tanulságnak szánom:
"The more you change the less you feel."
Nem tudom másnak mi jön le belőle de nekem egy fajta tanulság....Szerintem bárki elolvassa, lesz mondanivalója ennek a mondatnak számára.