Van, hogy csak úgy elkap az ihlet bejegyzései 
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Tudjátok, annyira undorító az élet benne egyes emberekkel!
Itt van barátnőm esete, aki egy talpig jó ember és erre magával az ördöggel van... A srác elhanyagolta, kihasználta... szakítottak. 2 nap telt el... és most újra együtt vannak! Szerintem a csaj nem a legjobb döntést hozta meg! Annyira bennem van, h megakarom védeni a bajtól, mert mint nem elvakult külső szemlélő látom, h mi újság. Annyira tehetetlennek érzem magam emiatt... tennék valamit, elmondanám neki a véleményem de akkor lehet örökre haragba kerülnénk, azt pedig, nem akarom.
Egy szempontból- amikor erről beszéltünk azt mondta, h fél, h nem lesz más, esetleg soha többé senkije... Tudjátok én is ilyen voltam. Végső kétségbe esésemben a társkeresőhöz fordultam, majd egy nagy kanyarral ki is tántorodtam belőle. A társkeresőre mondhatni azok mennek akik, senkinek nem kellenek. Ez részben igaz. Mert oda olyanok mennek akik nem mernek a való életben ismerkedni..., félénkek ezért mivel interneten keresztül könnyebb... Aztán ha van valaki, aki a reményt felkelti bennünk, h hosszú évek után végre lesz valaki... s mégis csalódunk mert mondjuk erőszakosan közeledik... S az a halvány remény is ami eddig izzott örökre kihuny.
Úgy gondolom, h mindenkinek van egy párja - valahol. Tudjátok, akivel kiegészítik egymást, befejezik egymás mondatait... igen, nagyon "képernyő folyósan" hangzik de így van....
Persze én is sokat csalódtam. Mire eljutsz oda, h végleg ott maradnál ott ahol vagy, akivel vagy rengeteg mindenen mész keresztül. Nem könnyű, minden egyes alkalom egy darabot tör ki a lelkedből, ami értékes részed elvesztését is jelentheti.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits , Mini story-k
Tudjátok létezik az a szerelmi huzakodás, létezik a romantikus egymásra találás. Azt hiszem miénk az utóbbi volt. Sokat szenvedtem miatta, de megérte. Örülök, h nem sikerült a szerelmet amit iránta éreztem, elnyomni magamban. Együtt vagyunk és nagyon szeretem. Remélem tudja ezt Ő is.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Elgondolkodtam egy kicsit, a barátság intézményén. Tegnap ahogy az egyik - itt akadtam meg, barátnőm? - mondta, h jó velem beszélgetni és eddig még nem hallott vissza semmit abból amit elmondott nekem. Ennyi lenne hát? A barát erre való? Legyen kinek panaszkodnod és a titkaidat elmondanod? Manapság már nem értékelik túl nagyra a barátságot. Mármint legyenek az embernek barátai, s ennek talán, h is mondjam így kell lennie?! Hiszen, h ha nem tartozol sehova akkor utálnak, vagy megvetnek, és a kutyát sem érdekled. Általában választanod kell "egy oldalt". Így van ez főleg az osztályoknál, az iskolában. A nagyobbak, felnőttebbnek néznek ki, de mindig ugyanazokat a problémákat fejtegetik... ez mit mondott, az mit csinált, jaj de hülyén néz ki... komolyan. Az ember sokszor másból sem áll ki.
Egy régi barátnőmmel most találkoztunk a munkahelyén - nehezen tudtuk volna elkerülni hiszen pénztáros volt - megdöbbentő volt látni. Ahogy látszott az egész arcán, h ki van simulva, ott van ahol lennie kell. Nem sok ember arcán látni ezt de az övén látni lehetett. Biztos nem olyan tökéletes az élete mint hiszem, vagyis nem is hittem, h tökéletes az élete... ez butaság. Irigyelem kicsit... a sorsa miatt. Persze mindenki a maga sorsának kovácsa, de sokszor nem úgy néz ki...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
A valóság és az álom annyira más. Álmomban a herceg ment meg a sárkánytól, jó fodrász is vagyok, külső szemlélő is vagyok a saját álmomban.
A valóságban pedig: nem tudom. A csalódás halmazok, a szerelem, beszélgetés a házas élet eljöveteléről. Az, hogy nem tudom megvédeni magam... s marad a begubózás a takaró alatt, a könnycseppekkel.
Egyet még nem döntöttem el magamban. A házasság amit annyira szeretnék, kislányos álom csupán vagy igazi felnőtt terv. Persze lányként mindenki a hercegnős ruhás esküvőre vágyik a nagy Ő-vel de ... Nekem itt a nagy Ő, úgy gondolom legalábbis akivel befejezzük egymás mondatait! (tényleg) Lenyírom a haját... és nem sikerül jól de ő nem mutatja ki, h nem tetszik neki, nekem meg sírhatnékom van mert tudom, h elbasztam a haját... Szóval ez van most. Ja és napsütéses jó idő. Meg R.E.M - everybody hurts....
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Jövő héten suli. Tudjátok nincs kedvem hozzá...! Végülis ha már elkezdtem akkor be kéne fejeznem, nemde? Olyan értelmetlennek érzem az egészet... nincs kedvem beszélgetni az álszent osztálytársakkal... nincs kedvem megint páratlannak lenni...
Az biztosan tudom, hogy jó érzés tervezni a kis lakásunkat a párommal :) Élvezem, hogy az indiai stílusú hálószoba részleteit tervezzük, a narancssárga színű falakkal... Persze addig még van tenni való...
Lett új szemüvegem! Nagyon furi még, de meg kell még szoknom.... noh jók legyetek!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Most volt nemrég az 5 éves osztálytalálkozóm. Sok szempontból felnyitotta a szemem, elsősorban ott ülve azokkal az emberekkel, az összes emléket felhozta. Főleg a rosszakat. Olyan értelemben rosszakat, hogy csúfolás. Annyit csúfoltak és bántottak ők, s az osztálytalálkozón mégis elvárták, hogy belemosolyogjak az arcukba.
Nagyon nehéz volt! Oltári nehéz volt velük egy helységben megmaradnom. Hál'istennek nem mindenki tudott jelen lenni....
Az "egész" ott lévő osztályból ketten jöttek oda hozzám beszélgetni. Az egész úgy telt el mint azok a gyatra iskolai napok. Mindenki ugyanúgy klikkesedett, azokkal akikkel azelőtt is. Sokkal szerencsétlenebbek, gyerekesebbek lettek. Mármint ezt most nem úgy értem, hogy én egy istennő képességeivel felérő fel nőtt egyed lettem, hanem úgy, hogy mellettük nekem - vagyis én így érzem - felelősségteljesebb lettem.
Persze - gondolom ugyanúgy kiröhögtek mint régen, véleményük nagyon nem változott rólam. De igazából nagyon magasról leszarom, mert az ő véleménye alakít engem.
A másik meg, hogy az osztályfőnökünk most mutatta meg nekünk azokat a feljegyzéseit miszerint ábrázolta magának, hogy hogyan is alakulnak a barátságok az osztályban, mindenkit személyenként elemzett. Azokat a papírokat is megmutatta miszerint ki, kiben bízott. Na itt ért az első csalódás. Akit én egy lojális barátnak hittem egy áruló szemét volt aki nem tartott engem barátjának vagyis nem tartott megbízhatónak. Igazából már nem is számít. Azért mégis csalódásnak éreztem. Mert én annyi mindent elmondtam nekik és mégis azt írta, hogy nem vagyok megbízható. A legrosszabb, hogy szerintem esélyt sem adott.
Talán mindezekért a dolgokért hagytam süllyesztőbe kerülni az általános iskolás barátaimat!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Várom már a közös nyaralást! Kiskunmajsára megyünk, vagyis eddig így van :) Ez lesz a legelső közös (igazi) nyaralásunk!
Ma gondolkodtam valamin. Eddig bárki is tetszett meg, vagy tetszettem meg vkinek az mindig - hogy is fogalmazzam meg - "debil" volt. De most az egyszer úgy érzem, hogy egy normális pasas "akadt a horgomra" ;) akit nem engedek! Szóval így érzek!! ^^
Voltunk a mórahalmi fürdőben "pancsizni" és nagyon-nagyon jó volt!Még csúszdáztam is pedig én nem nagyon szeretek x) Sok-sok meleg vizes medence, jeeee :) Ajánlom mindenkinek a fürdőt! Sőt a mellette található Varga csárdát is! Nagyon finomat ettünk ott.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mostanában egyre komorabb a hangulatom. Ezt főleg az mutatja, hogy újra komoly zenét kezdtem hallgatni.
A másik, hogy feltűnően sokszor rám jön a sírhatnék. Nem tudom miért, mitől. Csak úgy. Van, hogy el tudom fojtani, máskor meg már párás a tekintetem és összeszorított fogakkal várom a "sírás roham" elmúltát. Nem tudom mitől lettem ilyen érzékeny.
Elkezdődött a nyári gyakorlatom is. Már a második hetet taposom a 4-ből. De annyira borzasztó. Idegenek, idegenek, idegenek! Akik úgy tesznek mintha 1 hét után a barátaid tudnának lenni. Egyikük sem jobb a másiknál.
Az első héten sokszor olyan egyedül éreztem magam, elveszettnek... Most pedig ott tartok, hogy még az osztálytársaimat is ellenségnek tekintem. Eddig a szeletelő használatát sikerült elsajátítani... De szaktudással nem gazdagodtam. Úgy érzem, hogy életem leghosszabb 1 hónapja ez... A napok, az órák lassan telnek. Én már nem is tudom hol vagyok. Érdemi munkát a 2 hét alatt felmutatni nem tudtam... annyira haszontalannak érzem magam ott.
Július közepén pedig haza megyek 2 hétre. Otthon leszek a kis állataimmal; a kutyámmal akit eskü!!!! minden nap elviszek majd sétálni, a két kis virgonc kis cicával... és talán sikerül kialudnom magam... Ez a minden napos 4-kor kelés... nagyon megvisel.
A gyakorlatok alkalmával legalább tudok gondolkodni... annyi minden jár a fejemben.... jövő, szerelem, álmok. Azt így utólag nem tudnám megmondani, hogy konkrétan milyen dolgok suhannak át az agyamon.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fuuuh, de régen írtam...
Na nos, tudjátok meg, hogy amióta városi "gyerek" lettem, azóta pocsékolok. Azt hiszem. Nem szeretem kidobni a maradék tejet vagy kenyeret. Tudjátok nálunk otthon falu helyen semmi ennivalót nem dobtunk ki, emiatt nagyon rosszul érzem magam, szinte bűntudathoz hasonlítanám. Azt főleg amikor az anyuéktól kapott cuccot kell kidobnom, például pár szem gyümölcsöt. Annyira rossz érzés, hogy szinte sírhatnékom van tőle, vagy nem biztos, hogy attól de valamitől(magam sem tudom mitől).
Végre vége lett az iskolának és mire vége lett a tanévnek sikerült összébb barátkoznom az osztálytársaimmal. Aztán látom a végét az egésznek, mármint, hogy is mondjam... vége lesz. Úgy érzem mostanában főleg, hogy nincs olyan barátom aki igazán az lenne. Akinek BÁRMIT elmondhatnék. Mármint jobban érzem magam így, hogy szinte "elvágom" magam az emberektől...
A másik meg... szóval egy ideje furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ugyan lesz-e 5 éves osztálytalálkozónk, s mit ád isten lett!
Amikor még nem tudtam róla, hogy lesz addig olyan örömmel "vetettem" magam a gondolatába, de mihelyst valóságos formát kezd ölteni a dolog - dátummal, hellyel stb. - azóta óckodom tőle.
Félek a többiektől. Régen sem igazán voltam velük "pajtás" de... főleg ellenségnek tekintettem őket akik szebbek, jobbak nálam, s ez mindig " baszta a csőrömet!". Igen csak kisebbségi érzésekkel hagytam el a 8. osztályt, aztán dupla adaggal kaptam belőle a középiskolában. Az a sok öntelt ember... én sem vagyok tökéletes de...
Nem szeretném látni az általános iskolás osztálytársakat, egyszerűen nem. Az egészben csak az a rossz, hogy már elígérkeztem, hogy megyek, Szotyit is viszem. Így pláne másabb a dolgok fekvése...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Tudjátok-e vagy sem új helyre költöztünk... Leszögezném, hogy a főbérlővel amikor beszéltünk ő azt mondta, hogy itt (mert egy szobát bérelünk, Scorterrel) egy elég jó társaság verődött össze, legalább is elég jól összeszokottak. S most egy végülis mondhatom majdnem 1 hét után azt kell mondjam, hogy ez nem igaz.
A nem törődömség, s néha az iszonyat jár át, amikor a másik bérlők egyike - melynek kedves szokása, hogy csapkodja az ajtókat - csoszog a papucsában, s követelöző stílusával megalapozza véleményemet magáról. Nem kedves, még köszönni se köszönne ha MI nem köszönnénk rá. Annyira herótom van az ilyen emberektől...
A másik bérlőtárs korrekt, s rendes ember, vele igazából semmi baj nincs. Remélem, hogy nem kell sokáig itt maradnunk...
A másik meg, hogy sokáig abban a hiszemben éltem, hogy ha már 6 hónapja együtt élek valakivel, azt hiszem egy elég jó kapcsolatban akkor annak meg kell kérnie a kezem. Nem tudom miért hittem ezt, talán mert sietnék? Mellesleg nem hinném de... nem tudom honnan veszek/gondolok ilyeneket?! Butaság. Más hosszú évek után kéri meg a barátnője kezét... Talán attól félek, hogy ha most nem történne meg akkor soha. Ez hatalmas baromság tudom csak... gyerekes kissé a felfogásom, mit ne mondjak ^^
Még mindig reménykedem egy kisebb csodában ami megváltoztatja az életem. Bennem van a remény, még ha sokáig is kell várnom. Nem tudom igazából, hogy mi lenne/legyen csak gyökeresen változtasson meg valamit/mindent.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Úgy érzem, hogy egy hosszú lábú, nagy szúnyog vagyok az élet tavának tükrében...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Elnézegetve a régi (általános iskolás/alsós) osztály képeket... elgondolkodtam. Milyen is jó volt akkor.
Gyerek fejjel minden áron felnőtt akartam lenni, most meg felnőtt fejjel mindenképpen gyerek lennék újra! Eljátszanék a többiekkel az udvaron, elüldögélnék az órákon, haza sétálnék apával az iskolából, vagy anya munkahelyére mennék nővéremmel és fagyira könyörögnénk pénzt. Senki nem gondolja gyermek fejjel, hogy nem is olyan mókás a felnőtté válás. Legalábbis utólag így látom. Egyáltalán nem buli. Ahogy felnősz elfogy a szüleid türelme és szeretete is! Mármint nem azt mondom, hogy nem szeretnek a szüleim mert marha nagyot lódítanék... de kicsit így érzem. Főleg azóta, hogy nem akkor járok haza amikor szeretnék... vagyis csak 2 hetente azzal szemben, hogy 1 hónapja még hetente többször (legalább kétszer) otthon lehettem. Sőt eddig nem is éreztem, hogy milyen fontos az otthon számomra. Mert amióta kevesebbet járok haza,nem látom a kutyát aki mindig nagy "nyuszogás" közepette fogad, vagy a macskát aki úgy szintén elém szalad ha jelez neki a kutya, hogy "megérkezett"! Hiányoznak a szüleim, az ágyam, a biciklizés... Kis dolgok de mégis jelentéktelen életem részei voltak.
Azóta más lett az életem. Mosogatás közben bele gondoltam, hogy milyen más lenne az életem, ha most Szentesre járnék iskolába, többet lennék otthon---> következmény: más baráti kör, több veszekedés a szüleimmel, nem találtam volna rá Szotyira ;).... és ott lenne az a megfoghatatlan 'bárcsak máshol lehetnék érzés'. Most bennem van ez az érzés, tudom és érzem, hogy máshol lenne a helyem, csak nagyon sok keresésbe és erőbe és időbe kerülne, hogy megtaláljam azt a helyet ahol lennem kellene. Közben meg elszaladna mellettem az életem, a szerelmem, a kitartásom... Nem mintha utóbbiból sok lenne... de nah.
Aztán eszembe jutott, hogy fényképezni is szeretnék még sok, sok, sokat! Ez egy olyan cél amit még érdemes is kitűznöm magam elé, mert teljesíthető. De eddig ez az egy. Nos ennyit a máról, ennyit eddig és ennyit mostanra.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Amikor mostanság ránéztem Frunited blogjára, és meghallgattam azt a 30y számot, hááát, újra megszerettem a 30y. Emellett megbékültem Pankával is, vagyis szóval változok.
Azt tudom és érzem is, hogy változok... de, hogy mi lesz a vége ( ha van egyáltalán vége! )...
Csütörtökön megzúzódott a lábam, de már gyógyulgat, holnap már megyek suliba. Hogy őszinte legyek nem igazán vonz már az iskola. Helyette járnám a világot! :D Persze ez szép és jó... de egyenlőre sőt kit áltatok? járhatatlan út volna....
"Nincsen történetem, csak úgy kitalálom
Kitaláltam tényleg, nem is volt családom."
(Igen loptam, de nagyon tetszik ez a két sor! ^^)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mostanában ha valami rossz történik velem, hamarabb túllépek rajta. Nem rágódom és stb... mert rájöttem nincs igazán értelme.
Mellesleg megtaláltam a kb. 1 éve kezdett naplómat is. Annyira szuicid akartam lenni. Szinte leírok benne mindent, addig, hogy megteszem végül nem sikerül. Azt hiszem oda is fogok írni. Színessé teszem majd, a kis bejegyzéseimmel.
Mindenkinek sikeres és sokkal jobb életet!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Rég írtam és már pár napja érik bennem pár dolog...
Kezdem ott (a legfrissebb gondolatom), hogy ha háttal áll egy srác, a buszon/villamoson/ egyéb közlekedési eszközön(járok én mással is a felsoroltakon kívül? Nem hiszem xD) akkor tuti csekkolom a fenekét! xD
"Vannak emberek akik nem többek annál, mint amit mutatnak..." Nos az ember holtáig tanul, szokták mondani, ugyebár és most látom igazán, hogy milyenek is az emberek. Első sorban képmutató szemétládák, akik az arcodba mosolyogva kibeszélnek a hátad mögött. Most nem magamra gondolok, mert próbálok kimaradni azon beszélgetésekből amelyek mások mocskolására irányul... persze nem lehetek mindenki barátja, tudom, de... próbálkozom elhatárolni magam ezektől a dolgoktól...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fordítva működöm mint a többi ember. Ha boldog vagyok akkor szomorú zenét hallgatok, ha szomorú vagyok akkor élet dicsőítő zenét hallgatok, pedig rohadtul nem lenne hozzá jogom! Nem tehetném ezt... most éppen 50 korbács ütést kellene a hátamra kapnom, vagy forró ólmot kapnom a fülembe, vagy éppen köröm letépést kellene szótlanul türnöm. Nem pedig azt kapnom 'semmi baj'! Annál rosszabb, hogy nincs semmi baj! Mert baj igazából megtörtént. Sunyi módon letámadtam, pedig nem volt jogom rajta letölteni rajta mind azt amit éreztem.
Azt hittem képes vagyok elnyomni az érzelmeim de ezek szerint mégsem. Pedig egyes érzelmeket el kell, hogy nyomjak, hogy fenn tarthassam azt a személyiséget aki most vagyok... és még mindig az a pillanat van bennem ahogy ... na mind1. Kövezzetek meg, adjatok rám tövis koszorút mert most megérdemelném. Mert ha még egyszer így megbántom nem fogom megérdemelni mindazt a szeretetet és szerelmet amit tőle kapok.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval gondolkodtam, szoktam én ilyet is :P
Kezdem a teóriám... senki ne vegye magára ha lehet^^
Tehát ha a szex, nem létezne a Földön, s nem is tudnánk mi az, nem is így szaporodnánk akkor azt mondanám, hogy nem is hiányozna. A kapcsolatok mérge ez a téma, szétszakítja őket, felfordulást okoz. Igazából az embernek szüksége van a szexre, de ha nem is ismernénk mi az, akkor nem is hiányozna. Mert általában egy vad, állattá tesz, s az agyunk gondolkodó részét elnyomja... felül kerekedik rajtunk, s mindent elsöpör az útjából. Nem hagy választást, érzelmeket.
Test-test elleni küzdelem, melyben akár egyszerre két győztes is lehet...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Éppen egy boldogság hullámon lovagolok ( nem rosszra gondolni :P)! Nem tudom szavakba önteni, hogy most mi van. Vagyis megpróbálom, meglátjuk mi sül ki belőle! Megtaláltuk egymást a lelkitársammal ^^ Tudom, hogy ez így furcsa, de mellette boldog vagyok! Úgy érzem ez most valami más, valami komoly amiért érdemes dolgoznom, hogy jobbá tegyem.Szóval úgy gondoltam, hogy most egy ideig nem írok vagy csak annyira ritkán, hogy inkább már blogszünetet kéne elrendelnem. Szóval lesz ami lesz... :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Túl bonyolulttá vált az életem. Titkok, érzelmek, döntések. Utálok dönteni. Utálom, hogy ha tőlem függ valaki, s a boldogsága. Ha tehetem akkor boldoggá teszem de... néha már szétszakadok amiatt, hogy mindenkit boldoggá tegyek. És itt van ő, aki nem tudja mit akar, az ember aki a lelki társam. Vagyis ő lehetne. Nem tudom egyenlőre mit gondoljak, nem is tudom ezt megbeszélni senkivel. Azt írta, hogy engem választott. De mit is jelent választani, valami vagy valakik között? Fájdalmat, szenvedést adni amikor azt hisszük, hogy jót teszünk?
Jót tenni? Csókolni? Szeretni? Mit jelentenek ezek? Érezni, hogy szeret, s hogy viszont szeretem. Tudni, hogy áll valaki a hátam mögött, támogat, elvisel. Próbál változtatni, kompromisszumot kötni.
Nem tudom mit érzek... vagy, hogy most mit kéne éreznem. Most nálam a problémák+zene=kedv javítás. Kínos ez a helyzet, még nem tudnám kimondani, hogy szeretem, de érzem, hogy így van.
Fáradt vagyok, kelleni fog ez a kis szünet. Az, hogy elvonulhassak, gondolkodhassak, tervezhessek.
Nem tudok gondolkodni, leblokkolt az agyam. Ez biztos egy védelmi reakció. MÉG nem gondolok és érzek semmiit. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen bárki is. Pedig ez van, ha nem ismer meg... akkor még mindig boldog tudatlanságban élne... állandóan ez van... ahova beteszem a lábam ott minden elromlik nem akarok bánatot okozni senkinek! Pedig ezt teszem, de nem akarattal!
Én most nem tudok .... többet írni. Hamarosan nem leszek jól...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Ő mondta:(retusálva :) )
"félek attól hogy..., akkor elveszítem a társaságod ami nagyon hiányozna, de tudom, h neked így meg elég nagy fájdalmat okozok....többet, jobbat érdemelnél egy "szellemképnél". "
Erre most miiit mondhatnék? :D A helyzet az, hogy én sem akarom elveszíteni mert jó vele beszélgetni de így soha nem heverem ki! Majd lesz valahogy :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval nem gondoltam én még bele ebbe, de most, hogy agyamra ment betegség így már felfogom. Én egy "hülye picsa" kinézetű csaj vagyok. Divatos ruhákban járok (ezt nem kitalálom, mondták) és a mai világban ez már elég ahhoz, hogy a "hülye picsa" maszkot magamra öltsem. Pedig állítólag kedves, takaros, ragaszkodó vagyok. Ezt is csak úgy mondták. De én magamról nem tudnék jót mondani mert számomra ez a legnehezebb, inkább felsorolok 10 rosszat mert azt könnyebben meglátom magamban mint a jót.
De talán tényleg az agyamra ment betegség beszél belőlem. Azért a tegnapi... azt le kellett volna mentenem a hitelesség kedvéért. Mert ha ide betenném akkor mindenki értené, hogy min akadtam fenn. Szó szerint hülye picsának nézett a srác, most nem tudom hova tenni a fejemben(barát vagy ellenség). Most még ez a szálka is megmarad bennem egy ideig, de próbálom majd idővel kihúzni, addig meg maximum távolságtartóbb leszek. Talán tényleg nem vagyok okos de jó, szóval egy szinten gondolkodónak tartom magam, egy szintig kreatívnak is. Szóval nem érdekel mit mondott ez az ember, szarom le nagy ívben, bocsánat a nyers modor miatt, de így van. Higgyen amit akar, mindenki aki akar, csak meg ne halljam mert egyszer ez felfog gyűlni bennem és akkor gyilok lesz(xD)!
Szóval tegnap otthon elmentem orvoshoz, kiírt jó erős antibiotikumot,"irtsuk az immunrendszerem még jobban!" című gondolat járta meg a fejem. De nem panaszkodom mert úgy érzem hat. Már nem olyan fájós a torkom mint volt, pedig még csak 3 szemet szedtem be! No ennyi voltam. Béke!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mivel már az ország egyes helyein mát gyönyörködnek(küzdenek) az első hóval, gondoltam írok egy verset ide. Hát, tessék, tessék, íme:
Mindjárt esik a hó
talán tényleg itt a tél,
szánkózni kéne
s ordítani.
Vacogni a buszmegállóban,
a hókásában csúszkálni,
elesni a jégen
szitkozódva felállni.
Hógolyót dobálni
s izgulni,
várni a karácsonyt
s sokat mosolyogni.
Együtt lenni szilveszterkor
koccintani az új évre,
fogadalmat tenni melyet
soha nem tartanak be.
Várni, s várni
mikor olvad már a hó,
mikor lesz már tavasz
mely elhozza a kalandot.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Szóval, szóval, szóval. Vannak pillanatok amikor úgy érzem sírnom kell. Mert most őszinte leszek sírtam a Chuck egyik jelenetén. A legújabb rész persze, s04e09.
Szokták mondani, hogy a gyűlölet és szerelem elég közel állnak egymáshoz. Az a helyzet, hogy ezt tapasztalom is magamon. Van az osztálytársam, az a srác... most épp utálom, máskor meg majd megvesznék egy öleléséért. Pedig ő nem fog megölelni mert... higgyétek el kértem de rám se hederített. Mind1 is, nem érdekel. Túl leszek ezen is.
Ahogy gondolkodóba estem a buszon hazafelé, az egyik megállóban felszabadult egy csomó öregember a buszra. Az jutott eszembe, hogy mindig zombi támadást ábrázolnak filmeken. De miért nem mutatják be az öregek félelmetes oldalát? Simán el tudom képzelni ahogy felém vánszorog egy öreg néni és meg akarja csipkedni az arcom. Vagy egy másik azzal üldöz, hogy valaki hallgassa már meg! Vagy mit tudom én, egyik vonszolja a lábát, két kezét felém nyújtva és azt mondja ölelj meeeeeg. Szóval na!
Csak ez: http://www.lyricstime.com/scala-and-kolacny-brothers-creep-lyrics.html
És még ezt szerettem volna:
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Tudjátok, miután elküldtem Olyanizének a válasz e-mailom, melyben azt állítom, hogy jól vagyok, vagyis jobban; rájöttem ez nem így van.
Főleg ami mostanság történt, amiket láttam, tapasztaltam. Például 1.sister pénzbeli hanyatlása, sorstalansága, tanácstalansága. 2.sister helyzete sem ragyogó, de legalább jól érzi magát.
Én próbálok mindig rendes, kedves, aranyos lenni de higgyétek el, nagyon nehéz. Nagyon nehezen tudom elnyomni a nem kívánatos személyiség jegyeim, amelyekről tudom, hogy nem tetszene az embereknek.
Alapjáraton tehát, most. Versekkel próbálom a gondolataim és érzelmeim kifejezni. Könnyebb is, meg nem is. Néha úgy érzem könnyebb, néha nem. Ugyanúgy nem tudok az érzelmeimről beszélni. Csak névtelenül.
Már nem vagyok az, aki voltam. Az elmúlt 3 hónap amelyet, legfőként utazgatással töltöttem, mind a mellett, hogy sok mindenről lemondtam. Például az otthonról. Nincs otthonom. Nem vagyok sem itthon, sem otthon. Nem töltök elég időt a szülői házban sem, ahhoz, hogy otthonnak nevezhessem. Talán ez az ami betesz nekem. Rossz, hogy nincs otthonom. Csak elvagyok Szegeden is meg Szegváron is.
Ma például az jutott eszembe, hogy jó lenne mindent csapott-papot itt hagyni, nem gondolni senkire, semmire és csak elmenni úgy, hogy senki ne találjon meg. Körbe járni az országot, kis piti pincérkedős, kisegítős munkákból fenntartani magam. Nem tudni, hogy este hol alszom, vagy kivel (haha, vicces). Sok különféle emberrel találkozni...
De nem teszem. Nem tudok itt hagyni mindent csak így. Talán a családom miatt sem. Sok rosszat és jót is kaptam tőlük, de azért mégsem tudnék csak úgy elmenni.
Durva, hogy elfelejtettem azt, hogy én verseket írtam. Itt a blogon is van fenn versem bár ezek tényleg nagyon gagyik, de mégis az enyémek.
Néha jó lenne érezni, hogy megdolgoztam valamiért. Igazán küzdöttem valamiért. Nos ennyi azt hiszem, a lelkifröccs.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fuh. Túl vagyok rajta. Mármint a gyakorlaton, a külsősön. Amit az elmúlt héten láttam, szóval nem is tudom. Azt kell mondjam nem is olyan kerek az a perec.
Az emberek itt Szegeden rengeteg pénzt kiadnak ennivalóra amit meg sem esznek. Például legtöbbször amiket kértek péksüteményeket (és itt nem a legolcsóbbakra gondolok) meg sem ették. Fájt a szívem kidobni őket. A homeless-ek örülnének még a megrágott falatoknak is, vagy a száraz péksüteményeknek amiket nem tudnak eladni. Az üveg üvegeket is ki kellett dobnom, amiket újra lehetett volna hasznosítani, szint úgy a műanyag üvegeket. Persze a spórolás az már megy a mosogatógép vizénél. Egész nap ugyanabban a vízben mossák a poharakat, tányérokat, evőeszközöket. Ha napi kétszer leengedik a vizet, az már maga a csoda!
Szóval látszik a szint. Kívülről úgy látszik sokat adunk, belülről meg rohadtak vagyunk. Ilyenek vagyunk mi magyarok, szeretünk a fontos dolgokon spórolni, de ami még a környezetünknek is jó lenne azt leszarjuk.
Mellesleg drága a hely. A plázában található a hely, itt Szegeden. Aki arra jár megnézi, aki nem, meg nem. Nem kötelező.
Valamelyik nap azt írta a szerencsesütim, hogy van egy "sexi titkos hódolom". Tudom, hogy ez kamu, meg minden. De mi van ha tényleg...? Olyan jó lenne!. Mármint egy titkos hódoló, atyám! Olyan izgi lenne, hogy nem tudom ki, de folyton feltűnne, megboldogítana valamivel, ami tudja, hogy tetszik nekem! Pláne ha még szexi is lenne a tetejébe, huh! Hát nem tudom. Úgy érezném, hogy behaluztam! De mind1. Biztos nincs titkos hódolom. Ha van akkor pedig elkezdhetne tudjátok, hódolni nekem xD.
U.I: Ma felvettem a H1N1-es szurimat és még mindig itt vagyok! Haha... :D
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Amúgy ma jött felém egy srác, idegen nem tudom ki. Megyek és széttárja előttem karjait. Most mi a francot akarhat? - gondoltam én. De se megkérdezni, se semmi nem volt mert elmentem mellette. Mögöttem senki nem volt úgyhogy ölelkezési szándék lett volna? Most már nem tudjuk meg.
Mellesleg teljesen lenyugodtam, tényleg! :) A frufrus élet meg kiakaszt! Már másodjára mosom meg a hajam, a vágott frufruval és nem tudom rendesen beállítani. Hiába vasalom ki, vagy szárítom be, nem stimmel! Szóval franc! Nem tudom mit kellene tennem, hogy rendesen álljon...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mai horoszkópom:
Első látásra bonyolult feladatot kell megoldani, de kreatív gondolkodásának köszönhetően minden sikerül. Rendkívül vonzó egyénnel találkozik.
Hát vonzó egyénnel már találkoztam máma, pár darabbal. Melyikre is gondol? Az egyik mondjuk úgy, hogy a fizika törvényeinek hála a villamoson hozzám ért, beleremegtem. Pont most benne vagyok ebben a dologban, hogy a "véletlen villamos pasi érintésekbe" beleremegek. Ráadásul a fantáziámat is nehezen tudom "nemileg" lekussoltatni, mert már az álmaimat is megfertőzte. Nem fog ez sokáig tartani... Amúgy úgy mondanám, hogy most űződök, csak hogy viccet csináljak a dologból xD. Amúgy csak nyersen megfogalmazva, mondanám így.
Ez a szám a High fidelity - pop,csajok, satöbbiben szerepel. Ezzel kezdődik a film, nagyon alapozza a hangulatot. Az enyémet legalább is.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval arra gondoltam írok egyfajta őszi szünet összegzést. Persze most csak úgy, hogy mondjam, olyan vázlatosan.
- szóval először is százalékosan kifejezném az őszi szünetet: 15% szórakozás; 20% utazgatás; 5% sírás; 10% veszekedés; 10% szenvedés; 10% változás; 5% csalódás; 10% itthon; 15% máshol
- tehát azt hiszem kifejtek mindent csak nem bonyolítok kinézetileg, ha nem baj xD
- tehát szórakozás: voltam moziban a nővéremmel- 1.sister-rel ( mostantól megkülönböztetem őket a születési dátum szerinti sorrendben, összegezve lesz 1.sister, 2.sister). Megnéztük a terhes társaságot. Nos lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem nem jött be annyira. A Másnaposok rendezőjének filmje. Nos a Másnaposokon izgultam, érdekelt de ezen... hát tetszett, tetszett de nem volt olyan jó. Vagy csak mert szinkronosan néztem meg? Lehet adok még neki egy esélyt, feliratosan. Amúgy 100%-ig egyetértek a filmbuzis kritikával. Vasárnap elmentünk bowlingozni, fényképeztünk is egy csomót. Magyarul készült rólam egy csomó kép amin hülyén nézek ki. Így tudnám lefordítani, komolyan xD. Ja és Ágnessel elmentünk Burger kinggel roncsolni testünk :D. Na az is jó volt!
- nos utazgatás: utazgattam Szegedre oda-vissza. ez kb. 3 óra hossza volt durván. Másodszor felmentem Pestre (amit utólag bánok) az volt egyszer 2 óra, és egyszer 3 és negyedóra. Pestről csak Szentesre utazom onnan még plusz negyedóra hazáig.
- nos sírtam, jaj bocs nem! zokogtam de csak úgy csendben mert halkan is gáz volt nem csak hangosan. Szóval 1.sister sikeresen kisokkolta maradék életerőm, lelkem. Én annyira kivoltam idegileg, hogy el nem hinné azt nekem senki. Először vagyis azon a napon amikor történt az eset, a reggel, a délelőtt, még a délután első fele is nagyon jól telt. Szokták mondani, hogy nevetésnek sírás a vége. Hát ez rohadtul igaz! Mielőtt szétbőgtem magam, így fogalmaznék azelőtt csak fásultá váltam, aztán tört el a mécses, jah bocs, felrobbant. Annyira megkönnyebbültem utána. Lassan kijelenthetem, hogy a sírás heti program lesz mert jobban érzem magam tőle, másodsorban pedig múlt héten is bőgtem.
- veszekedés: hol is kezdjem. 1.sister volt a felelős a veszekedésért. Nála kiálhatatlanabb személyt még eddig nem ismertem. Rajta látom a szülői géneket egyértelműen. A veszekedésből való egyértelmű győztesgén - anya, az orrunk alatt való dünnyögés - apa, sóherság - anya. Biztos tudnék még mit mondani, de éppen most nem jut eszembe több.
- szenvedés: ez is 1.sister-hez köthető. Miatta, amit tőle szóban el kellett viselnem amiatt szenvedtem igazán. Igazából a szóban való sérelmeket kívülről elbírom, de belülről folyamatosan emészt, aztán kisírom és jól van. Persze nem felejtem el ezeket, csak elteszem későbbre. Ja és úgy fent 1.sister; újból megkaptam tőle, hogy engem elkényeztettek a szüleink, én mindent megkaptam. Nos ezzel egy baj van; a semmiből nem igazán kaphattam sok mindent de tudjuk, hogy a nővérem mindenkinél ügyesebb, szebb, okosabb. Igeeeeeeeeen! Rohadtul kiakadtam rá. Szavakkal nem kifejezhető.
- változás: Szóval ez tényleg volt csak annyira nem volt időm felfogni, hogy még ezt a részt nem sikerült tisztázni. Annyit azonban elárulhatok, hogy titkon mindig vágytam egy fiú tesóra, inkább öccsre mint bátyra de úgy látszik az utóbbi teljesült ^^. Ja és új haj.
- csalódás: nem is tudom mit írhatnék ide. Aki idáig eljutott az már fel tud sorolni pár dolgot. Amúgy nem szoktam panaszkodni sokat. Ezt 2.sister is megmondhatja.- itthon: összesen azt mondanám 1,5 nap. Az egész szünetből. A hétfő egészében és a vasárnap délután. Pedig az őszi szünet 1 hét volt....
- máshol: Pest, Szeged.
Nos összegezve nem áll másból az életem csak abból, hogy másoknak csicskázzak, utazgatásból és az önsajnálatból. Köszönöm a figyelmet. Jó éjszakát.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval néha úgy érzem - biztos nem vagyok egyedül, hogy a helyemen vagyok. Ez olyan földöntúli érzéssel párosul, melyet nem tudok leírni.
Csak egyszerűen érzem, hogy akkor és ott, abban az időben ott kell lennem. Nem tudom ki, hogy van ezzel, de én; így.
/