Szerencsesüti bejegyzései 
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Szerencsesüti
Vagyis talán nem is mérges. Érzek valamit (mi történt?!) de nem tudom mi az. Tegnap volt az unokahúgom második búcsúztatója (kicsit meredek). Most jön a kérdés miért tartottunk kettőt? Azért, mert egyet Pesten, egyet Szegváron tartottunk, hogy aki Pestre nem tudott eljönni az Szegvárra eltudjon jönni.
Nos igen, a nővérem. Most gondoltam csak bele abba, hogy nővéremnek a saját családja sose számított, mindig is az idegeneket tekintette családjának. Bizonyítékkal is élek: amikor Pesten volt a búcsúztató (persze ez lehet, hogy csak nekem fura) akkor nem mellém ült a templomban, hanem a kislány keresztanyja mellé. Nekem ez azért rosszul esett mert én vagyok a vérrokona(vagyis úgy tudom).
Tegnap pont erről beszéltünk másik nővéremmel (mert 2 van), hogy a nővérem akinek a kislánya meghalt egyikünkre, sem szüleinkre nem hasonlít, jellemre. Ő teljesen más, míg mi azért ütöttünk az anyai- és apai génekre, valamelyest.
Soha nem volt családom és soha nem fogunk családdá kovácsolódni. Még a halál esetek sem hoznak össze minket. Igazi színészek vagyunk mi. Kívülről tudjuk mutatni, hogy fáj közben meg belül nincs semmi csak az elrohadt szívünk. Amiből már egy cseppnyi érzelmet sem tudunk kifacsarni. Ezért nem tudok én sírni, ha érzek is valamit ami a fájdalomra hasonlít. Mert örököltem ezt. Azt az elrohadt szívet. Ezért sem tudok szeretni, csak látszólag tettetni, hogy igenis megy.
Mégis ezek ellenére azt gondolom, hogy biztos van egy ember a bolygón(vagyis remélem az országban) aki megtudja mutatni nekem, hogy is kell szeretni. Mert mélyen legbelül azt gondolom még menthető vagyok. Reménykedem, hogy megtalálom azt, aki minden hibám, rigolyám és egyéb miatt elfogad. Mert nem vagyok egy hétköznapi ember. Tudom legbelül, hogy nem vagyok. Ambivalens személyiség vagyok, ( hah, nagyon is) és különc a magam módján. De legalább ezeket már eltudom hinni és kitudom mondani. Na jó azt hiszem túl sokat is ömlengtem mára. Béke veled.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Szerencsesüti
Címkék: nincs
Sőt nemrég rákaptam egy- két Pál utcai fiúk számra is. Jó zenekar az tény de nincs annyira sok jó számuk. Ja és igen. Ma vettem jégkrémet és a jégkrémes pasassal beszélgettem, az Apocalypticáról ^^ Hát nem csodálatos?? :D
Körül-belül most tartunk a nyár felénél és hát én... még nem voltam nyaralni. Nem hiszem és nem tudom, hogy egyáltalán elmegyek-e, a strandon kivül bárhova, de csak remélni merem, hogy igen.
Gyönyörű szép nyári meleg telepedett a Kárpát-medencébe, melyet állítólag a jövő héten érkező esős idő vált majd fel. Bár most ahogy itt ülök és kinézek a verőfényes időbe, úgy gondolom csak kósza eső várható, meg persze pár jó hangos, csattogós vihar.
Tegnap este a south park után lefeküdtem de sehogy sem jött álom a szememre. Szerintem és csak körül-belülre tudnám megsaccolni olyan fél 1 és 1 óra között sikerült elaludnom. Előtte sokat gondolkodtam szinte mindenen, fiúkon, barátokon, ruhákon, az időn, az alváson, a szexen, a kutyákon. De persze hosszas(nak érzett) ágyban forgolódás után sikerült elaludnom. Hajnalban újból felébredtem és megint nehezen aludtam vissza. Csak remélni tudom, hogy ma jobbat alszok. Persze sikerült jó kacifántosat álmodnom, bár már nem emlékszem rá, de akkor reggel csak az maradt meg bennem, hogy kissé extrém álmom volt xD
Ja és igen. A számítógép a szoba hőmérsékletét mindössze 2 fokkal emeli! Úgyhogy... XD
A tegnapi nap folyamán lelkem egyik része ^^(és igen talál nem túlzok :)) elment nyaralni, 10 hosszú napra... De remélem féllábon is kibírom ezt a 10 napot... ^^
Rbével meg nem sokat beszéltem az utóbbi két napba, na jó semmit... Bár gondolom van jobb dolga is mint msn-en velem társalognia. Szóval gondolom sátorozik, meg a haverjaival lóg (de jó neki). Velem mindig olyan kimért, persze csak mikor találkozunk élőben, és az ugyebár nagy ritkán van, de talán ennek így kell lennie. Utóljára vérvételkor találkoztunk (melynek helye még mindig ott éktelenkedik a karomon...) majd a vérvétel eredményeiért mentünk együtt. Na azon a napon csalódtam picit, de azóta sokkal jobban érzem magam. Sőt úgy érzem ez a kis csalódás féle kellett ahhoz, hogy most ott tartsak ahol ^^
Csütörtökön meg végre vettünk nekem mászkálós táskát.. Azért mondom, hogy végre mert az új előtti már nagyon elhasznált állapotban volt, sőt pár helyen el is volt szakadva. Tesóm elakarta kérni de mondom, úgy elvan szakadva, hogy ezt nem érdemes már megvarrni sem... DE! Felújjítani még fellehet ^^ Nem mondom, hogy érdemes de biztos klassz táska lehetne még belőle ^^
Holnap állítólag szőnyeget mosunk. Talán a nyár egyik legjobb programja, mert én nagyon szoktam élvezni^^ sőt szeretek szőnyeget mosni mert akkor lehet baromkodni és vizesnek lenni :)
Kategóriák: Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Szerencsesüti
Címkék: nincs
/