Szar napok amikor semmi se jó bejegyzései 
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Tudjátok, annyira undorító az élet benne egyes emberekkel!
Itt van barátnőm esete, aki egy talpig jó ember és erre magával az ördöggel van... A srác elhanyagolta, kihasználta... szakítottak. 2 nap telt el... és most újra együtt vannak! Szerintem a csaj nem a legjobb döntést hozta meg! Annyira bennem van, h megakarom védeni a bajtól, mert mint nem elvakult külső szemlélő látom, h mi újság. Annyira tehetetlennek érzem magam emiatt... tennék valamit, elmondanám neki a véleményem de akkor lehet örökre haragba kerülnénk, azt pedig, nem akarom.
Egy szempontból- amikor erről beszéltünk azt mondta, h fél, h nem lesz más, esetleg soha többé senkije... Tudjátok én is ilyen voltam. Végső kétségbe esésemben a társkeresőhöz fordultam, majd egy nagy kanyarral ki is tántorodtam belőle. A társkeresőre mondhatni azok mennek akik, senkinek nem kellenek. Ez részben igaz. Mert oda olyanok mennek akik nem mernek a való életben ismerkedni..., félénkek ezért mivel interneten keresztül könnyebb... Aztán ha van valaki, aki a reményt felkelti bennünk, h hosszú évek után végre lesz valaki... s mégis csalódunk mert mondjuk erőszakosan közeledik... S az a halvány remény is ami eddig izzott örökre kihuny.
Úgy gondolom, h mindenkinek van egy párja - valahol. Tudjátok, akivel kiegészítik egymást, befejezik egymás mondatait... igen, nagyon "képernyő folyósan" hangzik de így van....
Persze én is sokat csalódtam. Mire eljutsz oda, h végleg ott maradnál ott ahol vagy, akivel vagy rengeteg mindenen mész keresztül. Nem könnyű, minden egyes alkalom egy darabot tör ki a lelkedből, ami értékes részed elvesztését is jelentheti.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
A valóság és az álom annyira más. Álmomban a herceg ment meg a sárkánytól, jó fodrász is vagyok, külső szemlélő is vagyok a saját álmomban.
A valóságban pedig: nem tudom. A csalódás halmazok, a szerelem, beszélgetés a házas élet eljöveteléről. Az, hogy nem tudom megvédeni magam... s marad a begubózás a takaró alatt, a könnycseppekkel.
Egyet még nem döntöttem el magamban. A házasság amit annyira szeretnék, kislányos álom csupán vagy igazi felnőtt terv. Persze lányként mindenki a hercegnős ruhás esküvőre vágyik a nagy Ő-vel de ... Nekem itt a nagy Ő, úgy gondolom legalábbis akivel befejezzük egymás mondatait! (tényleg) Lenyírom a haját... és nem sikerül jól de ő nem mutatja ki, h nem tetszik neki, nekem meg sírhatnékom van mert tudom, h elbasztam a haját... Szóval ez van most. Ja és napsütéses jó idő. Meg R.E.M - everybody hurts....
Kategóriák: A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik
Tudjátok ki kell adni magamból... mert ha nem felrobbanok tehetetlen dühömben.
Az egész helyzet azzal kezdődött, h nővéremmel és a férjével "szomszédok" lettünk. Az elején nem is bántam, tudjátok úgy gondoltam az egész dologra, h majd tudjuk segíteni a másikat, ha szüksége van rá. Egy ideig (mostanában) belém is hasított ez a gondolat sokkal erősebben... de aztán a hétvége mindent megváltoztatott.
Nem tudom, h az az ember mit gondol magáról. de ha tudná, h mennyire bánt engem azzal amit csinál, lehet, h a, megváltozna/megvilágosodna, b, agresszívebben folytatná??? Tudjátok, nem tudom mit mondogat rólam a szüleinknek, vagy mit nem. De az, h a szüleim előtt, h beszélhet rólam azt nem tudom. Most például kirívóan van egy dolog amit én nagyon nem tartok tiszta dolognak, de nem fogom elmondani se neki, neki főleg nem mert általában én vagyok a szar ember.... (korábbi esetek) Csak csalódtam. Azt hittem egy család tagjainak össze kell tartaniuk. Ez most rosszul esett. Bár tudom, h általában ők ketten szarnak le, h én mit gondolok mert biztos hazudok meg ilyenek... de .... inkább erről ennyit.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Most volt nemrég az 5 éves osztálytalálkozóm. Sok szempontból felnyitotta a szemem, elsősorban ott ülve azokkal az emberekkel, az összes emléket felhozta. Főleg a rosszakat. Olyan értelemben rosszakat, hogy csúfolás. Annyit csúfoltak és bántottak ők, s az osztálytalálkozón mégis elvárták, hogy belemosolyogjak az arcukba.
Nagyon nehéz volt! Oltári nehéz volt velük egy helységben megmaradnom. Hál'istennek nem mindenki tudott jelen lenni....
Az "egész" ott lévő osztályból ketten jöttek oda hozzám beszélgetni. Az egész úgy telt el mint azok a gyatra iskolai napok. Mindenki ugyanúgy klikkesedett, azokkal akikkel azelőtt is. Sokkal szerencsétlenebbek, gyerekesebbek lettek. Mármint ezt most nem úgy értem, hogy én egy istennő képességeivel felérő fel nőtt egyed lettem, hanem úgy, hogy mellettük nekem - vagyis én így érzem - felelősségteljesebb lettem.
Persze - gondolom ugyanúgy kiröhögtek mint régen, véleményük nagyon nem változott rólam. De igazából nagyon magasról leszarom, mert az ő véleménye alakít engem.
A másik meg, hogy az osztályfőnökünk most mutatta meg nekünk azokat a feljegyzéseit miszerint ábrázolta magának, hogy hogyan is alakulnak a barátságok az osztályban, mindenkit személyenként elemzett. Azokat a papírokat is megmutatta miszerint ki, kiben bízott. Na itt ért az első csalódás. Akit én egy lojális barátnak hittem egy áruló szemét volt aki nem tartott engem barátjának vagyis nem tartott megbízhatónak. Igazából már nem is számít. Azért mégis csalódásnak éreztem. Mert én annyi mindent elmondtam nekik és mégis azt írta, hogy nem vagyok megbízható. A legrosszabb, hogy szerintem esélyt sem adott.
Talán mindezekért a dolgokért hagytam süllyesztőbe kerülni az általános iskolás barátaimat!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mostanában egyre komorabb a hangulatom. Ezt főleg az mutatja, hogy újra komoly zenét kezdtem hallgatni.
A másik, hogy feltűnően sokszor rám jön a sírhatnék. Nem tudom miért, mitől. Csak úgy. Van, hogy el tudom fojtani, máskor meg már párás a tekintetem és összeszorított fogakkal várom a "sírás roham" elmúltát. Nem tudom mitől lettem ilyen érzékeny.
Elkezdődött a nyári gyakorlatom is. Már a második hetet taposom a 4-ből. De annyira borzasztó. Idegenek, idegenek, idegenek! Akik úgy tesznek mintha 1 hét után a barátaid tudnának lenni. Egyikük sem jobb a másiknál.
Az első héten sokszor olyan egyedül éreztem magam, elveszettnek... Most pedig ott tartok, hogy még az osztálytársaimat is ellenségnek tekintem. Eddig a szeletelő használatát sikerült elsajátítani... De szaktudással nem gazdagodtam. Úgy érzem, hogy életem leghosszabb 1 hónapja ez... A napok, az órák lassan telnek. Én már nem is tudom hol vagyok. Érdemi munkát a 2 hét alatt felmutatni nem tudtam... annyira haszontalannak érzem magam ott.
Július közepén pedig haza megyek 2 hétre. Otthon leszek a kis állataimmal; a kutyámmal akit eskü!!!! minden nap elviszek majd sétálni, a két kis virgonc kis cicával... és talán sikerül kialudnom magam... Ez a minden napos 4-kor kelés... nagyon megvisel.
A gyakorlatok alkalmával legalább tudok gondolkodni... annyi minden jár a fejemben.... jövő, szerelem, álmok. Azt így utólag nem tudnám megmondani, hogy konkrétan milyen dolgok suhannak át az agyamon.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fuuuh, de régen írtam...
Na nos, tudjátok meg, hogy amióta városi "gyerek" lettem, azóta pocsékolok. Azt hiszem. Nem szeretem kidobni a maradék tejet vagy kenyeret. Tudjátok nálunk otthon falu helyen semmi ennivalót nem dobtunk ki, emiatt nagyon rosszul érzem magam, szinte bűntudathoz hasonlítanám. Azt főleg amikor az anyuéktól kapott cuccot kell kidobnom, például pár szem gyümölcsöt. Annyira rossz érzés, hogy szinte sírhatnékom van tőle, vagy nem biztos, hogy attól de valamitől(magam sem tudom mitől).
Végre vége lett az iskolának és mire vége lett a tanévnek sikerült összébb barátkoznom az osztálytársaimmal. Aztán látom a végét az egésznek, mármint, hogy is mondjam... vége lesz. Úgy érzem mostanában főleg, hogy nincs olyan barátom aki igazán az lenne. Akinek BÁRMIT elmondhatnék. Mármint jobban érzem magam így, hogy szinte "elvágom" magam az emberektől...
A másik meg... szóval egy ideje furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ugyan lesz-e 5 éves osztálytalálkozónk, s mit ád isten lett!
Amikor még nem tudtam róla, hogy lesz addig olyan örömmel "vetettem" magam a gondolatába, de mihelyst valóságos formát kezd ölteni a dolog - dátummal, hellyel stb. - azóta óckodom tőle.
Félek a többiektől. Régen sem igazán voltam velük "pajtás" de... főleg ellenségnek tekintettem őket akik szebbek, jobbak nálam, s ez mindig " baszta a csőrömet!". Igen csak kisebbségi érzésekkel hagytam el a 8. osztályt, aztán dupla adaggal kaptam belőle a középiskolában. Az a sok öntelt ember... én sem vagyok tökéletes de...
Nem szeretném látni az általános iskolás osztálytársakat, egyszerűen nem. Az egészben csak az a rossz, hogy már elígérkeztem, hogy megyek, Szotyit is viszem. Így pláne másabb a dolgok fekvése...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fordítva működöm mint a többi ember. Ha boldog vagyok akkor szomorú zenét hallgatok, ha szomorú vagyok akkor élet dicsőítő zenét hallgatok, pedig rohadtul nem lenne hozzá jogom! Nem tehetném ezt... most éppen 50 korbács ütést kellene a hátamra kapnom, vagy forró ólmot kapnom a fülembe, vagy éppen köröm letépést kellene szótlanul türnöm. Nem pedig azt kapnom 'semmi baj'! Annál rosszabb, hogy nincs semmi baj! Mert baj igazából megtörtént. Sunyi módon letámadtam, pedig nem volt jogom rajta letölteni rajta mind azt amit éreztem.
Azt hittem képes vagyok elnyomni az érzelmeim de ezek szerint mégsem. Pedig egyes érzelmeket el kell, hogy nyomjak, hogy fenn tarthassam azt a személyiséget aki most vagyok... és még mindig az a pillanat van bennem ahogy ... na mind1. Kövezzetek meg, adjatok rám tövis koszorút mert most megérdemelném. Mert ha még egyszer így megbántom nem fogom megérdemelni mindazt a szeretetet és szerelmet amit tőle kapok.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval gondolkodtam, szoktam én ilyet is :P
Kezdem a teóriám... senki ne vegye magára ha lehet^^
Tehát ha a szex, nem létezne a Földön, s nem is tudnánk mi az, nem is így szaporodnánk akkor azt mondanám, hogy nem is hiányozna. A kapcsolatok mérge ez a téma, szétszakítja őket, felfordulást okoz. Igazából az embernek szüksége van a szexre, de ha nem is ismernénk mi az, akkor nem is hiányozna. Mert általában egy vad, állattá tesz, s az agyunk gondolkodó részét elnyomja... felül kerekedik rajtunk, s mindent elsöpör az útjából. Nem hagy választást, érzelmeket.
Test-test elleni küzdelem, melyben akár egyszerre két győztes is lehet...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Túl bonyolulttá vált az életem. Titkok, érzelmek, döntések. Utálok dönteni. Utálom, hogy ha tőlem függ valaki, s a boldogsága. Ha tehetem akkor boldoggá teszem de... néha már szétszakadok amiatt, hogy mindenkit boldoggá tegyek. És itt van ő, aki nem tudja mit akar, az ember aki a lelki társam. Vagyis ő lehetne. Nem tudom egyenlőre mit gondoljak, nem is tudom ezt megbeszélni senkivel. Azt írta, hogy engem választott. De mit is jelent választani, valami vagy valakik között? Fájdalmat, szenvedést adni amikor azt hisszük, hogy jót teszünk?
Jót tenni? Csókolni? Szeretni? Mit jelentenek ezek? Érezni, hogy szeret, s hogy viszont szeretem. Tudni, hogy áll valaki a hátam mögött, támogat, elvisel. Próbál változtatni, kompromisszumot kötni.
Nem tudom mit érzek... vagy, hogy most mit kéne éreznem. Most nálam a problémák+zene=kedv javítás. Kínos ez a helyzet, még nem tudnám kimondani, hogy szeretem, de érzem, hogy így van.
Fáradt vagyok, kelleni fog ez a kis szünet. Az, hogy elvonulhassak, gondolkodhassak, tervezhessek.
Nem tudok gondolkodni, leblokkolt az agyam. Ez biztos egy védelmi reakció. MÉG nem gondolok és érzek semmiit. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen bárki is. Pedig ez van, ha nem ismer meg... akkor még mindig boldog tudatlanságban élne... állandóan ez van... ahova beteszem a lábam ott minden elromlik nem akarok bánatot okozni senkinek! Pedig ezt teszem, de nem akarattal!
Én most nem tudok .... többet írni. Hamarosan nem leszek jól...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Szóval, hogy összegezzem magamban a dolgot azt kell mondjam, hogy tehetetlen dühöt, nem is szóval szomorúságot érzek mert Everyday újból csőbe húzta magát. Nem fejtem ki miért, titok ugyebár, meg mostanában, minden az életemben a titkokról szól. El kell saját magam is titkolnom, és azt is amit érzek... és ez kikészít.
Az isten verése, hogy megtaláltam a lelki társam vagyis azt aki a másik felem lehet, kiegészít engem. Kifejtem. Tehát a mostani teóriám a következő: mindenki, minden ember fél darabként érkezik a világra. S mikor felcseperedik rájön erre és elkezdi keresni a másik felét. Na szóval, most én megtaláltam azt az embert aki a másik felem lehetne... csakhogy persze, hogy nekem nem jön össze. Pedig az igazság az, hogy tetszünk egymásnak, s ezt azt hiszem ki is fejeztük egymásnak, meg is beszéltük szóval hihetetlen. Én tetszeNÉK valakinek akinek én is tetszem. De MOST VAGY SOHA nem lehetünk együtt. Dühít! A durva az, hogy érzem a fejemben, a testemben, minden porcikámban, hogy ő testileg úgymint lelkileg kielégítené a vágyaim. Meglepő. A testem soha nem válaszolt még így semmire, de az agyam sem. Egyszerűen nem tudom mitévő lehetnék. Azt hiszem feladom, ráhagyom az egészet és ha egyszer még összekeveredünk talán lesz esélyünk arra, hogy kiegészítsük egymást. De a legdurvább az, hogy feladtam a társkeresést is mondom akkor a sorsra bízom de nagy hibát követtem el! Keresett ő nekem társat, csak nem megfelelőt, vagyis a túlságosan is megfelelőt, akivel soha nem fogok összekavarodni. Sebaj, hosszú és piszok nehéz folyamat lesz, de talán sikerül túl tenni magam rajta. Nehéz lesz egyfelől azért mert beszélünk, látjuk egymást - számomra ez nehezebbé fogja tenni. De talán jön valaki más aki először csak egy pót személy aztán életem szerelmévé válik :)
U.I: azt hiszem tudom már milyen vagyok. Kívülről az látszik belőlem, hogy kemény vagyok. Pedig... belül olyan vagyok mint a vaj, kenyérre lehet kenni :) Csak meg kell találni a megfelelő utat hozzám :)
U.I. 2 : írtam egy olyan érzéki verset, hogy ... még nekem is tetszik... lehet, hogy felteszem ide ha érdekel valakit :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval én egy mindenki bábja vagyok.
Talán rájöttem a problémára, a pasik a kinézetemből egyből arra következtetnek, hogy egy buta liba vagyok.
Egy időre kicsit elegem van. Abból például, hogy a nőkre mondják a férfiak, hogy érzékenyek miközben a legkisebb dolgokon ők szoktak fenn akadni...szóval melyik is a gyengébb nem?
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Szóval, szóval, szóval. Vannak pillanatok amikor úgy érzem sírnom kell. Mert most őszinte leszek sírtam a Chuck egyik jelenetén. A legújabb rész persze, s04e09.
Szokták mondani, hogy a gyűlölet és szerelem elég közel állnak egymáshoz. Az a helyzet, hogy ezt tapasztalom is magamon. Van az osztálytársam, az a srác... most épp utálom, máskor meg majd megvesznék egy öleléséért. Pedig ő nem fog megölelni mert... higgyétek el kértem de rám se hederített. Mind1 is, nem érdekel. Túl leszek ezen is.
Ahogy gondolkodóba estem a buszon hazafelé, az egyik megállóban felszabadult egy csomó öregember a buszra. Az jutott eszembe, hogy mindig zombi támadást ábrázolnak filmeken. De miért nem mutatják be az öregek félelmetes oldalát? Simán el tudom képzelni ahogy felém vánszorog egy öreg néni és meg akarja csipkedni az arcom. Vagy egy másik azzal üldöz, hogy valaki hallgassa már meg! Vagy mit tudom én, egyik vonszolja a lábát, két kezét felém nyújtva és azt mondja ölelj meeeeeg. Szóval na!
Csak ez: http://www.lyricstime.com/scala-and-kolacny-brothers-creep-lyrics.html
És még ezt szerettem volna:
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Emlékszem kiskoromban amikor a szüleim váltak, sokat veszekedtek. S most amikor veszekedés van, akkor ez jut eszembe róla. Elég durva dolgok történtek amiket szeretnék elfelejteni. Úgy látszik még mindig nem sikerült. Persze egy 6-7 éves gyerek nehezen felejti el, ezt.
És amikor a szüleim veszekedtek akkor én elmentem sírdogálni a másik szobába. Aztán ezekből az időkből egy emlék rémlik igazán; amikor újból veszekedés volt otthon és én megint a másik szobában kötöttem ki és apa odajött megvigasztalni.
Nagy dolog, hogy bármire is emlékszem a gyermekkoromból. Mert sokszor amikor barátnőmmel beszélgettük a régi időket, akkor sokszor volt olyan, hogy "emlékszel erre...?" én meg mondom nem.
Az agyam sok dolgot kidob, van neki egy, hogy is mondjam egy lomtára ami nem olyan mint ami a számítógépen van. Az én lomtáramból semmit nem lehet visszaállítani, csak szerintem hipnotizálással. Bár ki tudja...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Zenés, Zene_hits
Kategóriák: A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik
Hamarosan írok valamit. Mármint valami bejegyzést. Majd ha lesz miről írnom :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Tudjátok, miután elküldtem Olyanizének a válasz e-mailom, melyben azt állítom, hogy jól vagyok, vagyis jobban; rájöttem ez nem így van.
Főleg ami mostanság történt, amiket láttam, tapasztaltam. Például 1.sister pénzbeli hanyatlása, sorstalansága, tanácstalansága. 2.sister helyzete sem ragyogó, de legalább jól érzi magát.
Én próbálok mindig rendes, kedves, aranyos lenni de higgyétek el, nagyon nehéz. Nagyon nehezen tudom elnyomni a nem kívánatos személyiség jegyeim, amelyekről tudom, hogy nem tetszene az embereknek.
Alapjáraton tehát, most. Versekkel próbálom a gondolataim és érzelmeim kifejezni. Könnyebb is, meg nem is. Néha úgy érzem könnyebb, néha nem. Ugyanúgy nem tudok az érzelmeimről beszélni. Csak névtelenül.
Már nem vagyok az, aki voltam. Az elmúlt 3 hónap amelyet, legfőként utazgatással töltöttem, mind a mellett, hogy sok mindenről lemondtam. Például az otthonról. Nincs otthonom. Nem vagyok sem itthon, sem otthon. Nem töltök elég időt a szülői házban sem, ahhoz, hogy otthonnak nevezhessem. Talán ez az ami betesz nekem. Rossz, hogy nincs otthonom. Csak elvagyok Szegeden is meg Szegváron is.
Ma például az jutott eszembe, hogy jó lenne mindent csapott-papot itt hagyni, nem gondolni senkire, semmire és csak elmenni úgy, hogy senki ne találjon meg. Körbe járni az országot, kis piti pincérkedős, kisegítős munkákból fenntartani magam. Nem tudni, hogy este hol alszom, vagy kivel (haha, vicces). Sok különféle emberrel találkozni...
De nem teszem. Nem tudok itt hagyni mindent csak így. Talán a családom miatt sem. Sok rosszat és jót is kaptam tőlük, de azért mégsem tudnék csak úgy elmenni.
Durva, hogy elfelejtettem azt, hogy én verseket írtam. Itt a blogon is van fenn versem bár ezek tényleg nagyon gagyik, de mégis az enyémek.
Néha jó lenne érezni, hogy megdolgoztam valamiért. Igazán küzdöttem valamiért. Nos ennyi azt hiszem, a lelkifröccs.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Amúgy ma jött felém egy srác, idegen nem tudom ki. Megyek és széttárja előttem karjait. Most mi a francot akarhat? - gondoltam én. De se megkérdezni, se semmi nem volt mert elmentem mellette. Mögöttem senki nem volt úgyhogy ölelkezési szándék lett volna? Most már nem tudjuk meg.
Mellesleg teljesen lenyugodtam, tényleg! :) A frufrus élet meg kiakaszt! Már másodjára mosom meg a hajam, a vágott frufruval és nem tudom rendesen beállítani. Hiába vasalom ki, vagy szárítom be, nem stimmel! Szóval franc! Nem tudom mit kellene tennem, hogy rendesen álljon...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Soha nem kaptam virágot, pasitól.
Soha nem kaptam még, IGAZI csókot.
Soha nem volt részem igazi szenvedélyben.
Soha nem kaptam igazi szerelmet.
Vajon mikor kapok valaha... barátot?
Soha?
Soha!
Soha.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Úgy gondolom néha megkérhetsz valakit, aki azt állítja olvassa a blogod ( bár tanú bizonyságot nem tesz) , hogy elolvassa a bejegyzésed. Mert néha, néha tényleg úgy érzem egyedül vagyok itt. Mert senki nem jár erre, igazán. Vagyis az akit szeretnék az nem. Kit is szeretnék...?
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Soha, de soha, soha soha soha soha ne legyél szemüveges. Kivéve ha gazdag vagy és megtudod venni. Mert én nem vagyok. Úgy néz ki, a három éve hordott szemüvegem még egy ideig marad a helyén. Sebaj, majd megvakulok.
Azt hiszem a mai világban már nagyon kitágult annak a fogalma, hogy megcsináltatom a szemüvegem. Mert ezen időkben már, ha betérsz egy optikába a "legolcsóbb" keret is 11 ezer Forintról indul. És ez mit is jelent? Én úgy fogalmazom meg, hogy 2 deka műanyagért és 10 centi drótért valahogy sokallok kiadni 20 ezret. (Amikor még fűtésre sem telik).
Már lemondtam arról, hogy legyen új keret with új lencse. Már ott tartok, hogy oké, legyen csak új lencse. De valahogy 40 ezerért (és csak a lencse!!) nekem valahogy elmegy az agyam. Oké tényleg erős a szemem (-6,75 meg -5,5) de úgy látszik a mai világban vagy eszek vagy látok... kb.
A nővérem -10-esnél mondta azt, hogy oké akkor műtét. Meg is műtette a szemét potom 220 ezerért. De én nem akarok műtétet. Én egyszer szeretnék egy olyan keretet amit én választottam árától függetlenül, egy úgyszint árától nem függő lencsével. Ez körülbelül anya fizetése lenne. Ezt soha, semmilyen körülmények között nem kérném. Csak ha tényleg lenne rá való. Ami jelen körülmények közt, 2 jelzáloghitellel, és még kb. 2 hitellel nem fog menni. Már így is eldöntetett, hogy télen nem fogunk fűteni mert egyszerűen nincs rá pénz. Majd rendesen felöltözünk, meg van egy jó kis sziesztánk, majd azzal bereccsentünk ha fázunk. Ami az egész telet megfogja határozni, azt hiszem.
Hát ez a nagy helyzet. Anya dolgozik mondhatni éjt nappallá téve, de még így sem elég a pénz hóvégéig... Kis koromban sokszor volt olyan, hogy éheztünk. De sose panaszkodtam mert az nem tette volna jobbá a helyzetünket. Ettől eltekintve nem volt rossz gyerekkorom. Persze lenne mit kiradírozni belőle! De kinek nem?
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Túl idealizást szaporodási ösztön. Szerintem. Szerinted???
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Arra gondoltam, hogy írok egy lelkizős bejegyzést de most annyi minden (-féle érzés kavarog bennem), hogy egyszerűen nem tudom kifejezni, leírni. Jó lenne megosztani most ezt egy férfival, a szenvedélyt amit érzek. Ha nem lennék egyedül és csak megölelne valaki. Vagy megpuszilná az arcom, megsimogatná a hátam, s megnyugtatna; "nem vagy egyedül".
A hétvégén nem igazán tudtam pihenni mert a nővéremnek segítettem költözködni. Azt mondják, vagyis úgy hallottam valahol, hogy költözködés során mindig összetörik valami. Ha nem is tárgy, talán egy szív. Ahogy költözködtünk akkor döbbentem rá, hogy milyen üressé is válik, csendessé az a lakás. Nincs ott egy kisgyermek aki sírásával zajt csempészne falai közé. Nincs már az a kislány aki az ágy mellett kapaszkodva lépdel. Nincs, jobb helyen van.
Először zsákokba tettük a ruháit. Utána a játékok következtek, majd emlékek. Aztán a bútorai; a kiságya, a kis szekrénye, a macijai. Aztán a konyhában pakoltunk tovább. Majd a régi ruhákat, könyveket, tárgyakat csomagoltuk el. Kipakoltunk a szekrényekből, kivettük a polcokat, beragasztottuk az ajtajukat. Levettük a függönyöket. A szőnyegeket is felcsavartuk. S a végén a kongó falú lakás maradt, a falakról visszaverődő, az utcáról behallatszódó közlekedés hangjai.
Megnéztem, éppen most végeztem az Amélie csodálatos élete című film megnézésével. Nagyon tetszett. Valahogy Amélie-hez közel érzem magam hisz ő is valamelyest befelé forduló személyiség. Egyébként már visszagondolva arra a bejegyzésre amiben azt írtam, hogy "Az emberi "szerkezet" nem tökéletes. Én sem vagyok, senki sem az. Tudat alatt teszem azt amit teszek. Elkerülöm az emberek közelségét(mint pasizás és barátkozás), hogy ne vétsek hibákat, és, hogy ne legyek egy hiba. Most jön a szöveg, hogy a hibáink tesznek olyanná amilyenek vagyunk vagy hogy is van... De nem érdekel. Én logikusnak érzem amit teszek." Miután láttam az Amélie-ről szóló filmet, megmozdult bennem azaz gondolat, hogy ha ő is boldog lett én is az lehetek. Tudom, hogy ez egy film, de tudom, hogy ezen a világon sok olyan ember van mint én. Akik szeretnének boldogok lenni, de nem tudják, hogy kellene lépniük felé. Begubózunk a csigaházunkba, s várjuk azt az egy embert aki észreveszi, hogy több is rejlik bennünk azon kívül, hogy jól tudunk hallgatni. A sarokba húzódunk mert nem merünk beszélgetést kezdeményezni, mert mindig rosszkor mondunk mindent. Senkit nem érdeklünk, s mikor erre rájövünk akkor ... Azt hiszem jobb ha itt befejezem.
U.I: Panka. Nem jelentkeztél, nem kerestél jó ideje. S most ne várd, hogy elfeledem ezt és mintha semmi nem történt volna válaszolok a kommentedre. Jobb ha elfelejtesz, mert nem szeretem, ha szórakoznak velem. Te sokszor megjátszottad ezt, de nekem ehhez már nincs türelmem. Sorry.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
ARRA a bizonyos ölelésre vágyom, ATTÓL a bizonyos személytől. Elképzeltem, hogy még meg is szagolom, esetleg ő a nyakamba szuszog. Feszesen átkarolja a derekam, én szorosan magamhoz ölelném. MOST CSAK ennyire lenne szükségem. De nincs aki megadná ezt.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Már lenyugodtam egy kicsit. De dühös voltam. Tehetetlen dühöt éreztem. Mivel nem szoktam ezt levezetni ezért néha előtör belőlem.
Annyira fáradt vagyok már lelkileg. Nem is véletlenül nem akartam én iskolába tovább menni. A kamasz diákoknál nincs rosszabb. Beszólnak, kinéznek, kibeszélnek a hátad mögött. Egyébként észrevettem most már ténylegesen, hogy kivonom magam az emberi kontaktus alól. Mert (ezen csak ma gondolkodtam el) de ha valami hiba történik (legyen szó bármiről) az emberi tényező okozza a hibát. Az emberi "szerkezet" nem tökéletes. Én sem vagyok, senki sem az. Tudat alatt teszem azt amit teszek. Elkerülöm az emberek közelségét(mint pasizás és barátkozás), hogy ne vétsek hibákat, és, hogy ne legyek egy hiba. Most jön a szöveg, hogy a hibáink tesznek olyanná amilyenek vagyunk vagy hogy is van... De nem érdekel. Én logikusnak érzem amit teszek.
Egyik nap jót beszélgettem Fruniteddel. Jó volt valaki olyannal beszélgetni aki a párkeresés terén úgy érez ahogy én. Egyébként is azt vallom, hogy nem kell, hogy mindenkinek legyen egy párja. Lehet, hogy nem rendeltetett mindenkinek egy társ. Meg a pasinak kell kezdeményeznie, ebben hiszek és rendíthetetlen vagyok.Béke veled.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Olyanizé, where are you?
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Címkék: élet, felnőtt
Oké. Szóval beszéltem már arról, hogy mit is szeretnék még csinálni az életemben. De egy valamiről még nem beszéltem. Milyen is szeretnék lenni, ha nem kellene olyannak lennem mint most? Mert most a pasik elfordulnak tőlem, pedig én nem vagyok csúnya. Oké talán nem vagyok egy cicababa. Én, én vagyok(sajnos). Én próbálom (tényleg) elfogadni magam, de ha már a pasik is elfordulnak tőlem akkor nincs mit tenni... Talán tényleg cölibátusban, szingliségben kell majd leélnem rövidke (teszek róla) életemet. Ma is (és azt hiszem ezt el kell mesélnem) a suliban rám kiáltottak, hogy "Valamit elhagytál! /hátrafordulok/ A szüzességed". Ezután gondoltam magamban, ha el is hagytam volna akkor sem kellett volna senkinek. Mivel én senkinek nem kellek, se barátnőként, se barátként.
Mindig is arról álmodoztam (titkon), hogy majd szerelmes leszek, (és össze is jön) és mostanra ( vagyis kisebb koromban ezt képzeltem el) már boldog a maga életét élő, ifjú felnőtt lehetek. Ezzel szemben, itt vagyok (szinte anyátlanul) és semmit nem tudok letenni arra a bizonyos asztalra. Mit is mondhatnék? Ennél jobban nem is süllyedhettem volna a béka feneke alá. Bár korábban is voltam depressziós, azért végül mindig sikerült kilábalnom a helyzetből. De most nem érzek semmi reményt arra, hogy sorsom változni látszana.
Az iskolában is mindenkinek van padtársa, nekem nincs. Ma pont az a villamos romlott el amin éppen a suliba tartottam. Átkozott vagyok! Vigyázat! Talán ragadós! Talán ezért nem írt Olyanizé sem. Nem kellett volna azt a bizonyos dolgot leírnom. És most már hiába próbáltam tisztázni a helyzetet, nem változott semmi. Én és a kibaszott szám(vagy ez esetben kezem), hogy hagyta, hogy ilyesmit ide írjak. Mindig mondok valami rosszat és elkergetem magam mellől azokat, akiket kedvelek. Nos jól van. A lényeg az életem szar! Béke veled. Remélem a te életed jobb mint az enyém.
U.I: Ezt a dalt nagyon szeretem, vagyis mindet amit hallgatom, de ma ez az a dal amit itt akarok látni.
Ez pedig egy olyan szám ami sok mindenen átsegített.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Szerencsesüti
Vagyis talán nem is mérges. Érzek valamit (mi történt?!) de nem tudom mi az. Tegnap volt az unokahúgom második búcsúztatója (kicsit meredek). Most jön a kérdés miért tartottunk kettőt? Azért, mert egyet Pesten, egyet Szegváron tartottunk, hogy aki Pestre nem tudott eljönni az Szegvárra eltudjon jönni.
Nos igen, a nővérem. Most gondoltam csak bele abba, hogy nővéremnek a saját családja sose számított, mindig is az idegeneket tekintette családjának. Bizonyítékkal is élek: amikor Pesten volt a búcsúztató (persze ez lehet, hogy csak nekem fura) akkor nem mellém ült a templomban, hanem a kislány keresztanyja mellé. Nekem ez azért rosszul esett mert én vagyok a vérrokona(vagyis úgy tudom).
Tegnap pont erről beszéltünk másik nővéremmel (mert 2 van), hogy a nővérem akinek a kislánya meghalt egyikünkre, sem szüleinkre nem hasonlít, jellemre. Ő teljesen más, míg mi azért ütöttünk az anyai- és apai génekre, valamelyest.
Soha nem volt családom és soha nem fogunk családdá kovácsolódni. Még a halál esetek sem hoznak össze minket. Igazi színészek vagyunk mi. Kívülről tudjuk mutatni, hogy fáj közben meg belül nincs semmi csak az elrohadt szívünk. Amiből már egy cseppnyi érzelmet sem tudunk kifacsarni. Ezért nem tudok én sírni, ha érzek is valamit ami a fájdalomra hasonlít. Mert örököltem ezt. Azt az elrohadt szívet. Ezért sem tudok szeretni, csak látszólag tettetni, hogy igenis megy.
Mégis ezek ellenére azt gondolom, hogy biztos van egy ember a bolygón(vagyis remélem az országban) aki megtudja mutatni nekem, hogy is kell szeretni. Mert mélyen legbelül azt gondolom még menthető vagyok. Reménykedem, hogy megtalálom azt, aki minden hibám, rigolyám és egyéb miatt elfogad. Mert nem vagyok egy hétköznapi ember. Tudom legbelül, hogy nem vagyok. Ambivalens személyiség vagyok, ( hah, nagyon is) és különc a magam módján. De legalább ezeket már eltudom hinni és kitudom mondani. Na jó azt hiszem túl sokat is ömlengtem mára. Béke veled.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Címkék: álmok, élet, fájdalom, vágy
Szexet. Soha életemben nem csináltam még... De most annyira kívánom, hogy az már szószerint fáj. Plusz itt vannak az álmaim amik mostanában ilyen ügyileg, igen intenzívvé váltak és sűrűbbé. Azelőtt nem voltak ilyen álmaim csak mostanában... Olyanizé bejegyzése is (http://olyanize.freeblog.hu/archives/2010/09/05/Lehetnl_Te_is_lehetek_n_is_az_az_Egy/ ) el indított bennem valamit, több órával később, miután reggel elolvastam. Persze tudom miért vagyok most olyan kívános... de ezt már nem fogom senki orrára kötni, ezúttal ez maradjon az én titkom.
U.I: Az ez előtti bejegyzésem volt a 630.-dik bejegyzésem. Yeeeee :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Címkék: álmok, élet, fényképezés, kép, könyv, vágyak
Nem is tudom hol kezdjem. Annyira üres vagyok, írás ügyileg. Gondolkodtam azon, hogy milyen jó is ha van saját életed, otthonod, szokásaid. Vajon az milyen érzés lehet ha valaki belemászik ebbe... ?
Nincs semmilyen hangulatom. Milyen is lenne...? Nem érzek semmit. Az új suliról is beszélnék de amit ott láttam és éreztem azok elszomorítanak. Nem tartozom oda, sem sehova. Én nem vagyok olyan mint a többi ember, akik az utcán sétálgatnak, vagy a villamoson ülnek a suliba vagy munkába menet. Én többre hívattam! Tudom és érzem! Bárcsak tudnám mi az! Többre hívattam annál mint, hogy szakmunkásképzőbe járjak. Nem vagyok okos vagy intelligens, szép vagy kreatív. Mindig is kívülállóként éreztem magam az emberek közt. Tudom, hogy nem vagyok különleges de hétköznapi sem vagyok. Inkább (kívülről nézve) unalmas és depis. De ez csak a páncélom.
Emlékszem arra, hogy amikor 12 vagy 13 éves voltam mindig arra voltam kíváncsi, hogy fogok kinézni ilyen idős koromra és, hogy mit fogok elérni. Nem vagyok büszke arra amit elértem. Lehettem volna jobb is. Lehetnék akár egy Jandra Martens is, de nem leszek. Képtelen vagyok változni és ez fog a süllyesztőbe vinni.
Régen voltak álmaim, vágyaim. Mindig is megakartam tanulni gitározni, elakartam jutni Angliába, Amerikába. Szerettem volna saját életet, a szerelmemmel vagy anélkül. Mindig is úgy hittem, hogy mire idáig érek megírom az első sikeres könyvem és híres írónő leszek. Szerettem fényképezni, sok képem van, amiket nem mutattam meg soha senkinek. Abban is hittem, hogy majd egymásra találunk a nagy ő-vel, de ő is késik és bevallom nincs már lelkierőm ahhoz, hogy keressem őt. Na jó, akkor most búcsúzom. Béke veletek.
/