2011. május
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Tudjátok-e vagy sem új helyre költöztünk... Leszögezném, hogy a főbérlővel amikor beszéltünk ő azt mondta, hogy itt (mert egy szobát bérelünk, Scorterrel) egy elég jó társaság verődött össze, legalább is elég jól összeszokottak. S most egy végülis mondhatom majdnem 1 hét után azt kell mondjam, hogy ez nem igaz.
A nem törődömség, s néha az iszonyat jár át, amikor a másik bérlők egyike - melynek kedves szokása, hogy csapkodja az ajtókat - csoszog a papucsában, s követelöző stílusával megalapozza véleményemet magáról. Nem kedves, még köszönni se köszönne ha MI nem köszönnénk rá. Annyira herótom van az ilyen emberektől...
A másik bérlőtárs korrekt, s rendes ember, vele igazából semmi baj nincs. Remélem, hogy nem kell sokáig itt maradnunk...
A másik meg, hogy sokáig abban a hiszemben éltem, hogy ha már 6 hónapja együtt élek valakivel, azt hiszem egy elég jó kapcsolatban akkor annak meg kell kérnie a kezem. Nem tudom miért hittem ezt, talán mert sietnék? Mellesleg nem hinném de... nem tudom honnan veszek/gondolok ilyeneket?! Butaság. Más hosszú évek után kéri meg a barátnője kezét... Talán attól félek, hogy ha most nem történne meg akkor soha. Ez hatalmas baromság tudom csak... gyerekes kissé a felfogásom, mit ne mondjak ^^
Még mindig reménykedem egy kisebb csodában ami megváltoztatja az életem. Bennem van a remény, még ha sokáig is kell várnom. Nem tudom igazából, hogy mi lenne/legyen csak gyökeresen változtasson meg valamit/mindent.
/