2011. január 28. 12:25 - írta everyday

Rég írtam és már pár napja érik bennem pár dolog...

Kezdem ott (a legfrissebb gondolatom), hogy ha háttal áll egy srác, a buszon/villamoson/ egyéb közlekedési eszközön(járok én mással is a felsoroltakon kívül? Nem hiszem xD) akkor tuti csekkolom a fenekét! xD 
"Vannak emberek akik nem többek annál, mint amit mutatnak..." Nos az ember holtáig tanul, szokták mondani, ugyebár és most látom igazán, hogy milyenek is az emberek. Első sorban képmutató szemétládák, akik az arcodba mosolyogva kibeszélnek a hátad mögött. Most nem magamra gondolok, mert próbálok kimaradni azon beszélgetésekből amelyek mások mocskolására irányul... persze nem lehetek mindenki barátja, tudom, de... próbálkozom elhatárolni magam ezektől a dolgoktól...
Rossz volt nézni, hogy 1 hét alatt, egy semleges emberből, hogy lett bántott. A szemem előtt játszódott le a folyamat, (én úgy szint kimaradtam a dologból, mármint most ez nem önfényezés) és mire ide jutottunk péntekig már kicsit látszott is rajta, hogy kezdi sejteni a dolgokat. Aztán ma villamoson ÚGY nézett rám és én próbáltam nem felé nézni... azt hiszem igaza volt sCorternek. Abban, hogy amikor már lesz párom akkor majd mindenki (vagyis az a pár srác - haha xD) velem akar összejönni, aki eddig nem akart. ÚGY, úgy nézett rám. Mármint olyan nem "dugni akarok" hanem olyan incselkedősen. Lehet, hogy félre értem és tényleg velem van a probléma na de ennyire csak nem értem félre a dolgokat. Aztán ott van a BK-s srác is. Aki furcsa mert nem az én típusom, úgy értem nem vagyunk egy szinten... ő elég helyes, sőt nagyon helyes (nem jobb pasi az uramnál, ugyebár!) de mégis furcsa, hogy ÚGY néz rám. Olyan "szívesen megismernélek, de nem merlek megszólítani..." nézés, és mikor meglát felragyog az arca, szóval furcsa. sCorter! Nem azért írom ezt le mert féltékennyé szeretnélek tenni csak, furcsa, hogy van egy másik ember is aki így nézhet rám. Mert eddig nem voltak! Egy sem! Tudom, hogy ez furcsa de tényleg nem voltak... nos szóval kb. ennyi... azt hiszem :)

2011. január 17. 20:39 - írta everyday

Az a rossz az egész "pereputtyos" rossz kedvemben, hogy azt bántom akit szeretek. Pedig én nem akarom őt bántani, nem akarok neki fájdalmat okozni mégis azt teszem. Még saját magamra sem ismerek rá, ahogy visszagondolva még mindig az a nagyon bántó mondat jár a fejemben. Csak ott villog... ordít a fejemben, s közben a szívem ketté törik. Ezt a felét a személyiségemnek szeretném elnyomni, olyan mélyre, hogy még az UFO-k se férjenek hozzá amikor az agyamban turkásznak! Tehát ez eddig, kb. sikerült, de a mai nap valami előhúzta belőlem és nem értem mi a franc történt! Bekattantam! Nem tudok más szót rá. Valami csak nincs rendben velem és még mindig ott vagyok, ahogy leírom azt a mondatot, olyan gyorsan ahogy eddig semmit életemben és aztán ráütök az enterre és elküldöm és aztán mikor elolvassa, szinte látom magamban a fájdalmas arcot amit akkor vágott. Igen sCorter. Ő az. Az akit nagyon szeretek, nagyon szeretem! De most magamat kell helyre tennem. Azt hiszem sírnom kellene. Méghozzá a zuhany alatt amikor azt hiszem, hogy senki nem hallja a zokogásom pedig ők kint vannak és mindent hallanak. Nem mondanak semmit, s nem kérdeznek semmit pedig tudják, hogy nagy a baj. Leolvassák az arcomról, a testtartásomból, s elkönyvelik azt amit az agyuk súg. Pedig az agy egy szemét, sejtes, tekervényes, "csak felét használhatod ki, kupac". Ne hallgass se a szívedre, se az agyadra, sem az ösztöneidre. 
Fordítva működöm mint a többi ember. Ha boldog vagyok akkor szomorú zenét hallgatok, ha szomorú vagyok akkor élet dicsőítő zenét hallgatok, pedig rohadtul nem lenne hozzá jogom! Nem tehetném ezt... most éppen 50 korbács ütést kellene a hátamra kapnom, vagy forró ólmot kapnom a fülembe, vagy éppen köröm letépést kellene szótlanul türnöm. Nem pedig azt kapnom 'semmi baj'! Annál rosszabb, hogy nincs semmi baj! Mert baj igazából megtörtént. Sunyi módon letámadtam, pedig nem volt jogom rajta letölteni rajta mind azt amit éreztem. 
Azt hittem képes vagyok elnyomni az érzelmeim de ezek szerint mégsem. Pedig egyes érzelmeket el kell, hogy nyomjak, hogy fenn tarthassam azt a személyiséget aki most vagyok... és még mindig az a pillanat van bennem ahogy ... na mind1. Kövezzetek meg, adjatok rám tövis koszorút mert most megérdemelném. Mert ha még egyszer így megbántom nem fogom megérdemelni mindazt a szeretetet és szerelmet amit tőle kapok.

2011. január 11. 6:26 - írta everyday

Szóval gondolkodtam, szoktam én ilyet is :P 
Kezdem a teóriám... senki ne vegye magára ha lehet^^ 
Tehát ha a szex, nem létezne a Földön, s nem is tudnánk mi az, nem is így szaporodnánk akkor azt mondanám, hogy nem is hiányozna. A kapcsolatok mérge ez a téma, szétszakítja őket, felfordulást okoz. Igazából az embernek szüksége van a szexre, de ha nem is ismernénk mi az, akkor nem is hiányozna. Mert általában egy vad, állattá tesz, s az agyunk gondolkodó részét elnyomja... felül kerekedik rajtunk, s mindent elsöpör az útjából. Nem hagy választást, érzelmeket. 
Test-test elleni küzdelem, melyben akár egyszerre két győztes is lehet...