Éppen egy boldogság hullámon lovagolok ( nem rosszra gondolni :P)! Nem tudom szavakba önteni, hogy most mi van. Vagyis megpróbálom, meglátjuk mi sül ki belőle! Megtaláltuk egymást a lelkitársammal ^^ Tudom, hogy ez így furcsa, de mellette boldog vagyok! Úgy érzem ez most valami más, valami komoly amiért érdemes dolgoznom, hogy jobbá tegyem.Szóval úgy gondoltam, hogy most egy ideig nem írok vagy csak annyira ritkán, hogy inkább már blogszünetet kéne elrendelnem. Szóval lesz ami lesz... :)

Túl bonyolulttá vált az életem. Titkok, érzelmek, döntések. Utálok dönteni. Utálom, hogy ha tőlem függ valaki, s a boldogsága. Ha tehetem akkor boldoggá teszem de... néha már szétszakadok amiatt, hogy mindenkit boldoggá tegyek. És itt van ő, aki nem tudja mit akar, az ember aki a lelki társam. Vagyis ő lehetne. Nem tudom egyenlőre mit gondoljak, nem is tudom ezt megbeszélni senkivel. Azt írta, hogy engem választott. De mit is jelent választani, valami vagy valakik között? Fájdalmat, szenvedést adni amikor azt hisszük, hogy jót teszünk?
Jót tenni? Csókolni? Szeretni? Mit jelentenek ezek? Érezni, hogy szeret, s hogy viszont szeretem. Tudni, hogy áll valaki a hátam mögött, támogat, elvisel. Próbál változtatni, kompromisszumot kötni.
Nem tudom mit érzek... vagy, hogy most mit kéne éreznem. Most nálam a problémák+zene=kedv javítás. Kínos ez a helyzet, még nem tudnám kimondani, hogy szeretem, de érzem, hogy így van. 
Fáradt vagyok, kelleni fog ez a kis szünet. Az, hogy elvonulhassak, gondolkodhassak, tervezhessek. 
Nem tudok gondolkodni, leblokkolt az agyam. Ez biztos egy védelmi reakció. MÉG nem gondolok és érzek semmiit. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen bárki is. Pedig ez van, ha nem ismer meg... akkor még mindig boldog tudatlanságban élne... állandóan ez van... ahova beteszem a lábam ott minden elromlik nem akarok bánatot okozni senkinek! Pedig ezt teszem, de nem akarattal!
Én most nem tudok .... többet írni. Hamarosan nem leszek jól...

Ő mondta:(retusálva :) )

"félek attól hogy..., akkor elveszítem a társaságod ami nagyon hiányozna, de tudom, h neked így meg elég nagy fájdalmat okozok....többet, jobbat érdemelnél egy "szellemképnél". "

Erre most miiit mondhatnék? :D A helyzet az, hogy én sem akarom elveszíteni mert jó vele beszélgetni de így soha nem heverem ki! Majd lesz valahogy :)

Szóval, hogy összegezzem magamban a dolgot azt kell mondjam, hogy tehetetlen dühöt, nem is szóval szomorúságot érzek mert Everyday újból csőbe húzta magát. Nem fejtem ki miért, titok ugyebár, meg mostanában, minden az életemben a titkokról szól. El kell saját magam is titkolnom, és azt is amit érzek... és ez kikészít. 
Az isten verése, hogy megtaláltam a lelki társam vagyis azt aki a másik felem lehet, kiegészít engem. Kifejtem. Tehát a mostani teóriám a következő: mindenki, minden ember fél darabként érkezik a világra. S mikor felcseperedik rájön erre és elkezdi keresni a másik felét. Na szóval, most én megtaláltam azt az embert aki a másik felem lehetne... csakhogy persze, hogy nekem nem jön össze. Pedig az igazság az, hogy tetszünk egymásnak, s ezt azt hiszem ki is fejeztük egymásnak, meg is beszéltük szóval hihetetlen. Én tetszeNÉK valakinek akinek én is tetszem. De MOST VAGY SOHA nem lehetünk együtt. Dühít! A durva az, hogy érzem a fejemben, a testemben, minden porcikámban, hogy ő testileg úgymint lelkileg kielégítené a vágyaim. Meglepő. A testem soha nem válaszolt még így semmire, de az agyam sem. Egyszerűen nem tudom mitévő lehetnék. Azt hiszem feladom, ráhagyom az egészet és ha egyszer még összekeveredünk talán lesz esélyünk arra, hogy kiegészítsük egymást. De a legdurvább az, hogy feladtam a társkeresést is mondom akkor a sorsra bízom de nagy hibát követtem el! Keresett ő nekem társat, csak nem megfelelőt, vagyis a túlságosan is megfelelőt, akivel soha nem fogok összekavarodni. Sebaj, hosszú és piszok nehéz folyamat lesz, de talán sikerül túl tenni magam rajta. Nehéz lesz egyfelől azért mert beszélünk, látjuk egymást - számomra ez nehezebbé fogja tenni. De talán jön valaki más aki először csak egy pót személy aztán életem szerelmévé válik :)

U.I: azt hiszem tudom már milyen vagyok. Kívülről az látszik belőlem, hogy kemény vagyok. Pedig... belül olyan vagyok mint a vaj, kenyérre lehet kenni :) Csak meg kell találni a megfelelő utat hozzám :)
U.I. 2 : írtam egy olyan érzéki verset, hogy ... még nekem is tetszik... lehet, hogy felteszem ide ha érdekel valakit :)

Kívülről hülye picsa, belül pedig egy igazi rocker vadmacska :P XD

Szóval nem gondoltam én még bele ebbe, de most, hogy agyamra ment betegség így már felfogom. Én egy "hülye picsa" kinézetű csaj vagyok. Divatos ruhákban járok (ezt nem kitalálom, mondták) és a mai világban ez már elég ahhoz, hogy a "hülye picsa" maszkot magamra öltsem. Pedig állítólag kedves, takaros, ragaszkodó vagyok. Ezt is csak úgy mondták. De én magamról nem tudnék jót mondani mert számomra ez a legnehezebb, inkább felsorolok 10 rosszat mert azt könnyebben meglátom magamban mint a jót.
De talán tényleg az agyamra ment betegség beszél belőlem. Azért a tegnapi... azt le kellett volna mentenem a hitelesség kedvéért. Mert ha ide betenném akkor mindenki értené, hogy min akadtam fenn. Szó szerint hülye picsának nézett a srác, most nem tudom hova tenni a fejemben(barát vagy ellenség). Most még ez a szálka is megmarad bennem egy ideig, de próbálom majd idővel kihúzni, addig meg maximum távolságtartóbb leszek. Talán tényleg nem vagyok okos de jó, szóval egy szinten gondolkodónak tartom magam, egy szintig kreatívnak is. Szóval nem érdekel mit mondott ez az ember, szarom le nagy ívben, bocsánat a nyers modor miatt, de így van. Higgyen amit akar, mindenki aki akar, csak meg ne halljam mert egyszer ez felfog gyűlni bennem és akkor gyilok lesz(xD)!
Szóval tegnap otthon elmentem orvoshoz, kiírt jó erős antibiotikumot,"irtsuk az immunrendszerem még jobban!" című gondolat járta meg a fejem. De nem panaszkodom mert úgy érzem hat. Már nem olyan fájós a torkom mint volt, pedig még csak 3 szemet szedtem be! No ennyi voltam. Béke!

Szóval én egy mindenki bábja vagyok.
Talán rájöttem a problémára, a pasik a kinézetemből egyből arra következtetnek, hogy egy buta liba vagyok.
Egy időre kicsit elegem van. Abból például, hogy a nőkre mondják a férfiak, hogy érzékenyek miközben a legkisebb dolgokon ők szoktak fenn akadni...szóval melyik is a gyengébb nem?