Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Jövő héten suli. Tudjátok nincs kedvem hozzá...! Végülis ha már elkezdtem akkor be kéne fejeznem, nemde? Olyan értelmetlennek érzem az egészet... nincs kedvem beszélgetni az álszent osztálytársakkal... nincs kedvem megint páratlannak lenni...
Az biztosan tudom, hogy jó érzés tervezni a kis lakásunkat a párommal :) Élvezem, hogy az indiai stílusú hálószoba részleteit tervezzük, a narancssárga színű falakkal... Persze addig még van tenni való...
Lett új szemüvegem! Nagyon furi még, de meg kell még szoknom.... noh jók legyetek!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Most volt nemrég az 5 éves osztálytalálkozóm. Sok szempontból felnyitotta a szemem, elsősorban ott ülve azokkal az emberekkel, az összes emléket felhozta. Főleg a rosszakat. Olyan értelemben rosszakat, hogy csúfolás. Annyit csúfoltak és bántottak ők, s az osztálytalálkozón mégis elvárták, hogy belemosolyogjak az arcukba.
Nagyon nehéz volt! Oltári nehéz volt velük egy helységben megmaradnom. Hál'istennek nem mindenki tudott jelen lenni....
Az "egész" ott lévő osztályból ketten jöttek oda hozzám beszélgetni. Az egész úgy telt el mint azok a gyatra iskolai napok. Mindenki ugyanúgy klikkesedett, azokkal akikkel azelőtt is. Sokkal szerencsétlenebbek, gyerekesebbek lettek. Mármint ezt most nem úgy értem, hogy én egy istennő képességeivel felérő fel nőtt egyed lettem, hanem úgy, hogy mellettük nekem - vagyis én így érzem - felelősségteljesebb lettem.
Persze - gondolom ugyanúgy kiröhögtek mint régen, véleményük nagyon nem változott rólam. De igazából nagyon magasról leszarom, mert az ő véleménye alakít engem.
A másik meg, hogy az osztályfőnökünk most mutatta meg nekünk azokat a feljegyzéseit miszerint ábrázolta magának, hogy hogyan is alakulnak a barátságok az osztályban, mindenkit személyenként elemzett. Azokat a papírokat is megmutatta miszerint ki, kiben bízott. Na itt ért az első csalódás. Akit én egy lojális barátnak hittem egy áruló szemét volt aki nem tartott engem barátjának vagyis nem tartott megbízhatónak. Igazából már nem is számít. Azért mégis csalódásnak éreztem. Mert én annyi mindent elmondtam nekik és mégis azt írta, hogy nem vagyok megbízható. A legrosszabb, hogy szerintem esélyt sem adott.
Talán mindezekért a dolgokért hagytam süllyesztőbe kerülni az általános iskolás barátaimat!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Várom már a közös nyaralást! Kiskunmajsára megyünk, vagyis eddig így van :) Ez lesz a legelső közös (igazi) nyaralásunk!
Ma gondolkodtam valamin. Eddig bárki is tetszett meg, vagy tetszettem meg vkinek az mindig - hogy is fogalmazzam meg - "debil" volt. De most az egyszer úgy érzem, hogy egy normális pasas "akadt a horgomra" ;) akit nem engedek! Szóval így érzek!! ^^
Voltunk a mórahalmi fürdőben "pancsizni" és nagyon-nagyon jó volt!Még csúszdáztam is pedig én nem nagyon szeretek x) Sok-sok meleg vizes medence, jeeee :) Ajánlom mindenkinek a fürdőt! Sőt a mellette található Varga csárdát is! Nagyon finomat ettünk ott.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mostanában egyre komorabb a hangulatom. Ezt főleg az mutatja, hogy újra komoly zenét kezdtem hallgatni.
A másik, hogy feltűnően sokszor rám jön a sírhatnék. Nem tudom miért, mitől. Csak úgy. Van, hogy el tudom fojtani, máskor meg már párás a tekintetem és összeszorított fogakkal várom a "sírás roham" elmúltát. Nem tudom mitől lettem ilyen érzékeny.
Elkezdődött a nyári gyakorlatom is. Már a második hetet taposom a 4-ből. De annyira borzasztó. Idegenek, idegenek, idegenek! Akik úgy tesznek mintha 1 hét után a barátaid tudnának lenni. Egyikük sem jobb a másiknál.
Az első héten sokszor olyan egyedül éreztem magam, elveszettnek... Most pedig ott tartok, hogy még az osztálytársaimat is ellenségnek tekintem. Eddig a szeletelő használatát sikerült elsajátítani... De szaktudással nem gazdagodtam. Úgy érzem, hogy életem leghosszabb 1 hónapja ez... A napok, az órák lassan telnek. Én már nem is tudom hol vagyok. Érdemi munkát a 2 hét alatt felmutatni nem tudtam... annyira haszontalannak érzem magam ott.
Július közepén pedig haza megyek 2 hétre. Otthon leszek a kis állataimmal; a kutyámmal akit eskü!!!! minden nap elviszek majd sétálni, a két kis virgonc kis cicával... és talán sikerül kialudnom magam... Ez a minden napos 4-kor kelés... nagyon megvisel.
A gyakorlatok alkalmával legalább tudok gondolkodni... annyi minden jár a fejemben.... jövő, szerelem, álmok. Azt így utólag nem tudnám megmondani, hogy konkrétan milyen dolgok suhannak át az agyamon.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fuuuh, de régen írtam...
Na nos, tudjátok meg, hogy amióta városi "gyerek" lettem, azóta pocsékolok. Azt hiszem. Nem szeretem kidobni a maradék tejet vagy kenyeret. Tudjátok nálunk otthon falu helyen semmi ennivalót nem dobtunk ki, emiatt nagyon rosszul érzem magam, szinte bűntudathoz hasonlítanám. Azt főleg amikor az anyuéktól kapott cuccot kell kidobnom, például pár szem gyümölcsöt. Annyira rossz érzés, hogy szinte sírhatnékom van tőle, vagy nem biztos, hogy attól de valamitől(magam sem tudom mitől).
Végre vége lett az iskolának és mire vége lett a tanévnek sikerült összébb barátkoznom az osztálytársaimmal. Aztán látom a végét az egésznek, mármint, hogy is mondjam... vége lesz. Úgy érzem mostanában főleg, hogy nincs olyan barátom aki igazán az lenne. Akinek BÁRMIT elmondhatnék. Mármint jobban érzem magam így, hogy szinte "elvágom" magam az emberektől...
A másik meg... szóval egy ideje furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ugyan lesz-e 5 éves osztálytalálkozónk, s mit ád isten lett!
Amikor még nem tudtam róla, hogy lesz addig olyan örömmel "vetettem" magam a gondolatába, de mihelyst valóságos formát kezd ölteni a dolog - dátummal, hellyel stb. - azóta óckodom tőle.
Félek a többiektől. Régen sem igazán voltam velük "pajtás" de... főleg ellenségnek tekintettem őket akik szebbek, jobbak nálam, s ez mindig " baszta a csőrömet!". Igen csak kisebbségi érzésekkel hagytam el a 8. osztályt, aztán dupla adaggal kaptam belőle a középiskolában. Az a sok öntelt ember... én sem vagyok tökéletes de...
Nem szeretném látni az általános iskolás osztálytársakat, egyszerűen nem. Az egészben csak az a rossz, hogy már elígérkeztem, hogy megyek, Szotyit is viszem. Így pláne másabb a dolgok fekvése...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Tudjátok-e vagy sem új helyre költöztünk... Leszögezném, hogy a főbérlővel amikor beszéltünk ő azt mondta, hogy itt (mert egy szobát bérelünk, Scorterrel) egy elég jó társaság verődött össze, legalább is elég jól összeszokottak. S most egy végülis mondhatom majdnem 1 hét után azt kell mondjam, hogy ez nem igaz.
A nem törődömség, s néha az iszonyat jár át, amikor a másik bérlők egyike - melynek kedves szokása, hogy csapkodja az ajtókat - csoszog a papucsában, s követelöző stílusával megalapozza véleményemet magáról. Nem kedves, még köszönni se köszönne ha MI nem köszönnénk rá. Annyira herótom van az ilyen emberektől...
A másik bérlőtárs korrekt, s rendes ember, vele igazából semmi baj nincs. Remélem, hogy nem kell sokáig itt maradnunk...
A másik meg, hogy sokáig abban a hiszemben éltem, hogy ha már 6 hónapja együtt élek valakivel, azt hiszem egy elég jó kapcsolatban akkor annak meg kell kérnie a kezem. Nem tudom miért hittem ezt, talán mert sietnék? Mellesleg nem hinném de... nem tudom honnan veszek/gondolok ilyeneket?! Butaság. Más hosszú évek után kéri meg a barátnője kezét... Talán attól félek, hogy ha most nem történne meg akkor soha. Ez hatalmas baromság tudom csak... gyerekes kissé a felfogásom, mit ne mondjak ^^
Még mindig reménykedem egy kisebb csodában ami megváltoztatja az életem. Bennem van a remény, még ha sokáig is kell várnom. Nem tudom igazából, hogy mi lenne/legyen csak gyökeresen változtasson meg valamit/mindent.
Na meglepődtél?:D
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Úgy érzem, hogy egy hosszú lábú, nagy szúnyog vagyok az élet tavának tükrében...
Nos az utóbbi héten az fájt a legjobban, hogy lehazugoztak, legerincteleneztek, legyáváztak. Tudjátok szarok az egész bagázsra. Mert én nem hazudtam, gerinctelen sem voltam mert csak 1 EMBERNEK mondtam el a dolgot.... nem haragszom rá, hogy elmondta a legagyatlanabb embernek a világon... de nah. Szóval tudjátok milyen ez. Ezentúl titkokat csak saját magammal kívánok megosztani xD De komolyan kiben bízz meg ha a saját nővéredben sem bízhatsz meg? Az egy dolog, hogy tesóm barátja egy baromi nagy szemét láda akit mostantól kezdve semmilyen tiszteletben nem vagyok hajlandó részesíteni. Tudjátok nem a bocsánatkérés hiányzik mert tudom, hogy nem gondolná komolyan hanem... nem is tudom. Ő soha nem lesz más. Mert ahogy most viselkedik az emberekkel... elmarja maga mellől mindazokat akik MÉG szeretik. Sikerült az 'egyetlen' barátját és testvérét egyben magára haragítani. Tudjátok mit én nem is haragszom, egyszerűen sajnálom őt. Ha nem változik meg öregen, kényszeresen "mindig igazam van" emberként fogja leélni az életét. Végül is nem az én dolgom... de majd rájön. A neje majd kényszerből marad mellette, nem másból... Az ő élete, az övé én nem szólok bele (közvetlenül)...
A lábam jobban van. Az orvos nagy ívben lekakkantotta a fejem amikor visszamentem kontrollra... még akkor fájt és érzéketlen is volt... de rávágta, hogy "zúzódott"! JÉééééééééééé nem mondod, hapsikám! Ezt én is tudtam... nos a lényeg, hogy tényleg jobban van.
A "nagy vita" miatt elhoztam nővéreméktől a maradék cuccom... hát 3 táskányi ruha... ennyi volt csupán "náluk". Írt 'nővérem', hogy vigyem vissza a kulcsot nekik erre válaszként csak annyit írtam, hogy " először suliba mennék ha nem gond..." hát ... de most komolyan dugják fel a kulcsukat maguknak... nevetséges ahogy viselkednek... Pozitívan próbálom nézni a helyzetet; egy időre egy gonddal kevesebb. Most per pillanat a kettő nővéremből csak egy van. Esküvőre sem szeretnék elmenni. Mert nem akarok álszenteskedően "segíteni"... szóval értitek. Igen ilyeneken nem kéne fenn akadnom de mostanában... nincs túl sok kedvem jónak lenni, meg normálisnak. Más dolog: Elértünk odáig, hogy... szóval nekem ez komoly dolog 'Szotyi' odaadta a bankkártyáját és megmondta a pin kódját. Örülök, hogy ennyire megbízik bennem, de ez számomra hatalmas lépés ^^ Nem is mertem vásárolni a bankkártyájával, elhihetitek... xD Mielőtt megmondta volna a bankkártyája kódját ha azzal vásároltunk mindig elfordultam mikor beírta a kódot, a kasszánál... most meg tudom. Furcsa, noh, meg kell szokni!^^ Rákattantam ^^ ----> (magára a guns n' roses-ra :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Elnézegetve a régi (általános iskolás/alsós) osztály képeket... elgondolkodtam. Milyen is jó volt akkor.
Gyerek fejjel minden áron felnőtt akartam lenni, most meg felnőtt fejjel mindenképpen gyerek lennék újra! Eljátszanék a többiekkel az udvaron, elüldögélnék az órákon, haza sétálnék apával az iskolából, vagy anya munkahelyére mennék nővéremmel és fagyira könyörögnénk pénzt. Senki nem gondolja gyermek fejjel, hogy nem is olyan mókás a felnőtté válás. Legalábbis utólag így látom. Egyáltalán nem buli. Ahogy felnősz elfogy a szüleid türelme és szeretete is! Mármint nem azt mondom, hogy nem szeretnek a szüleim mert marha nagyot lódítanék... de kicsit így érzem. Főleg azóta, hogy nem akkor járok haza amikor szeretnék... vagyis csak 2 hetente azzal szemben, hogy 1 hónapja még hetente többször (legalább kétszer) otthon lehettem. Sőt eddig nem is éreztem, hogy milyen fontos az otthon számomra. Mert amióta kevesebbet járok haza,nem látom a kutyát aki mindig nagy "nyuszogás" közepette fogad, vagy a macskát aki úgy szintén elém szalad ha jelez neki a kutya, hogy "megérkezett"! Hiányoznak a szüleim, az ágyam, a biciklizés... Kis dolgok de mégis jelentéktelen életem részei voltak.
Azóta más lett az életem. Mosogatás közben bele gondoltam, hogy milyen más lenne az életem, ha most Szentesre járnék iskolába, többet lennék otthon---> következmény: más baráti kör, több veszekedés a szüleimmel, nem találtam volna rá Szotyira ;).... és ott lenne az a megfoghatatlan 'bárcsak máshol lehetnék érzés'. Most bennem van ez az érzés, tudom és érzem, hogy máshol lenne a helyem, csak nagyon sok keresésbe és erőbe és időbe kerülne, hogy megtaláljam azt a helyet ahol lennem kellene. Közben meg elszaladna mellettem az életem, a szerelmem, a kitartásom... Nem mintha utóbbiból sok lenne... de nah.
Aztán eszembe jutott, hogy fényképezni is szeretnék még sok, sok, sokat! Ez egy olyan cél amit még érdemes is kitűznöm magam elé, mert teljesíthető. De eddig ez az egy. Nos ennyit a máról, ennyit eddig és ennyit mostanra.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Amikor mostanság ránéztem Frunited blogjára, és meghallgattam azt a 30y számot, hááát, újra megszerettem a 30y. Emellett megbékültem Pankával is, vagyis szóval változok.
Azt tudom és érzem is, hogy változok... de, hogy mi lesz a vége ( ha van egyáltalán vége! )...
Csütörtökön megzúzódott a lábam, de már gyógyulgat, holnap már megyek suliba. Hogy őszinte legyek nem igazán vonz már az iskola. Helyette járnám a világot! :D Persze ez szép és jó... de egyenlőre sőt kit áltatok? járhatatlan út volna....
"Nincsen történetem, csak úgy kitalálom
Kitaláltam tényleg, nem is volt családom."
(Igen loptam, de nagyon tetszik ez a két sor! ^^)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Mostanában ha valami rossz történik velem, hamarabb túllépek rajta. Nem rágódom és stb... mert rájöttem nincs igazán értelme.
Mellesleg megtaláltam a kb. 1 éve kezdett naplómat is. Annyira szuicid akartam lenni. Szinte leírok benne mindent, addig, hogy megteszem végül nem sikerül. Azt hiszem oda is fogok írni. Színessé teszem majd, a kis bejegyzéseimmel.
Mindenkinek sikeres és sokkal jobb életet!
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Rég írtam és már pár napja érik bennem pár dolog...
Kezdem ott (a legfrissebb gondolatom), hogy ha háttal áll egy srác, a buszon/villamoson/ egyéb közlekedési eszközön(járok én mással is a felsoroltakon kívül? Nem hiszem xD) akkor tuti csekkolom a fenekét! xD
"Vannak emberek akik nem többek annál, mint amit mutatnak..." Nos az ember holtáig tanul, szokták mondani, ugyebár és most látom igazán, hogy milyenek is az emberek. Első sorban képmutató szemétládák, akik az arcodba mosolyogva kibeszélnek a hátad mögött. Most nem magamra gondolok, mert próbálok kimaradni azon beszélgetésekből amelyek mások mocskolására irányul... persze nem lehetek mindenki barátja, tudom, de... próbálkozom elhatárolni magam ezektől a dolgoktól...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Fordítva működöm mint a többi ember. Ha boldog vagyok akkor szomorú zenét hallgatok, ha szomorú vagyok akkor élet dicsőítő zenét hallgatok, pedig rohadtul nem lenne hozzá jogom! Nem tehetném ezt... most éppen 50 korbács ütést kellene a hátamra kapnom, vagy forró ólmot kapnom a fülembe, vagy éppen köröm letépést kellene szótlanul türnöm. Nem pedig azt kapnom 'semmi baj'! Annál rosszabb, hogy nincs semmi baj! Mert baj igazából megtörtént. Sunyi módon letámadtam, pedig nem volt jogom rajta letölteni rajta mind azt amit éreztem.
Azt hittem képes vagyok elnyomni az érzelmeim de ezek szerint mégsem. Pedig egyes érzelmeket el kell, hogy nyomjak, hogy fenn tarthassam azt a személyiséget aki most vagyok... és még mindig az a pillanat van bennem ahogy ... na mind1. Kövezzetek meg, adjatok rám tövis koszorút mert most megérdemelném. Mert ha még egyszer így megbántom nem fogom megérdemelni mindazt a szeretetet és szerelmet amit tőle kapok.
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Szóval gondolkodtam, szoktam én ilyet is :P
Kezdem a teóriám... senki ne vegye magára ha lehet^^
Tehát ha a szex, nem létezne a Földön, s nem is tudnánk mi az, nem is így szaporodnánk akkor azt mondanám, hogy nem is hiányozna. A kapcsolatok mérge ez a téma, szétszakítja őket, felfordulást okoz. Igazából az embernek szüksége van a szexre, de ha nem is ismernénk mi az, akkor nem is hiányozna. Mert általában egy vad, állattá tesz, s az agyunk gondolkodó részét elnyomja... felül kerekedik rajtunk, s mindent elsöpör az útjából. Nem hagy választást, érzelmeket.
Test-test elleni küzdelem, melyben akár egyszerre két győztes is lehet...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Éppen egy boldogság hullámon lovagolok ( nem rosszra gondolni :P)! Nem tudom szavakba önteni, hogy most mi van. Vagyis megpróbálom, meglátjuk mi sül ki belőle! Megtaláltuk egymást a lelkitársammal ^^ Tudom, hogy ez így furcsa, de mellette boldog vagyok! Úgy érzem ez most valami más, valami komoly amiért érdemes dolgoznom, hogy jobbá tegyem.Szóval úgy gondoltam, hogy most egy ideig nem írok vagy csak annyira ritkán, hogy inkább már blogszünetet kéne elrendelnem. Szóval lesz ami lesz... :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza
Túl bonyolulttá vált az életem. Titkok, érzelmek, döntések. Utálok dönteni. Utálom, hogy ha tőlem függ valaki, s a boldogsága. Ha tehetem akkor boldoggá teszem de... néha már szétszakadok amiatt, hogy mindenkit boldoggá tegyek. És itt van ő, aki nem tudja mit akar, az ember aki a lelki társam. Vagyis ő lehetne. Nem tudom egyenlőre mit gondoljak, nem is tudom ezt megbeszélni senkivel. Azt írta, hogy engem választott. De mit is jelent választani, valami vagy valakik között? Fájdalmat, szenvedést adni amikor azt hisszük, hogy jót teszünk?
Jót tenni? Csókolni? Szeretni? Mit jelentenek ezek? Érezni, hogy szeret, s hogy viszont szeretem. Tudni, hogy áll valaki a hátam mögött, támogat, elvisel. Próbál változtatni, kompromisszumot kötni.
Nem tudom mit érzek... vagy, hogy most mit kéne éreznem. Most nálam a problémák+zene=kedv javítás. Kínos ez a helyzet, még nem tudnám kimondani, hogy szeretem, de érzem, hogy így van.
Fáradt vagyok, kelleni fog ez a kis szünet. Az, hogy elvonulhassak, gondolkodhassak, tervezhessek.
Nem tudok gondolkodni, leblokkolt az agyam. Ez biztos egy védelmi reakció. MÉG nem gondolok és érzek semmiit. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen bárki is. Pedig ez van, ha nem ismer meg... akkor még mindig boldog tudatlanságban élne... állandóan ez van... ahova beteszem a lábam ott minden elromlik nem akarok bánatot okozni senkinek! Pedig ezt teszem, de nem akarattal!
Én most nem tudok .... többet írni. Hamarosan nem leszek jól...
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Van, hogy csak úgy elkap az ihlet, A tényleg üres locsi-fecsi, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Ő mondta:(retusálva :) )
"félek attól hogy..., akkor elveszítem a társaságod ami nagyon hiányozna, de tudom, h neked így meg elég nagy fájdalmat okozok....többet, jobbat érdemelnél egy "szellemképnél". "
Erre most miiit mondhatnék? :D A helyzet az, hogy én sem akarom elveszíteni mert jó vele beszélgetni de így soha nem heverem ki! Majd lesz valahogy :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , A tényleg üres locsi-fecsi, Szar napok amikor semmi se jó, Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
Szóval, hogy összegezzem magamban a dolgot azt kell mondjam, hogy tehetetlen dühöt, nem is szóval szomorúságot érzek mert Everyday újból csőbe húzta magát. Nem fejtem ki miért, titok ugyebár, meg mostanában, minden az életemben a titkokról szól. El kell saját magam is titkolnom, és azt is amit érzek... és ez kikészít.
Az isten verése, hogy megtaláltam a lelki társam vagyis azt aki a másik felem lehet, kiegészít engem. Kifejtem. Tehát a mostani teóriám a következő: mindenki, minden ember fél darabként érkezik a világra. S mikor felcseperedik rájön erre és elkezdi keresni a másik felét. Na szóval, most én megtaláltam azt az embert aki a másik felem lehetne... csakhogy persze, hogy nekem nem jön össze. Pedig az igazság az, hogy tetszünk egymásnak, s ezt azt hiszem ki is fejeztük egymásnak, meg is beszéltük szóval hihetetlen. Én tetszeNÉK valakinek akinek én is tetszem. De MOST VAGY SOHA nem lehetünk együtt. Dühít! A durva az, hogy érzem a fejemben, a testemben, minden porcikámban, hogy ő testileg úgymint lelkileg kielégítené a vágyaim. Meglepő. A testem soha nem válaszolt még így semmire, de az agyam sem. Egyszerűen nem tudom mitévő lehetnék. Azt hiszem feladom, ráhagyom az egészet és ha egyszer még összekeveredünk talán lesz esélyünk arra, hogy kiegészítsük egymást. De a legdurvább az, hogy feladtam a társkeresést is mondom akkor a sorsra bízom de nagy hibát követtem el! Keresett ő nekem társat, csak nem megfelelőt, vagyis a túlságosan is megfelelőt, akivel soha nem fogok összekavarodni. Sebaj, hosszú és piszok nehéz folyamat lesz, de talán sikerül túl tenni magam rajta. Nehéz lesz egyfelől azért mert beszélünk, látjuk egymást - számomra ez nehezebbé fogja tenni. De talán jön valaki más aki először csak egy pót személy aztán életem szerelmévé válik :)
U.I: azt hiszem tudom már milyen vagyok. Kívülről az látszik belőlem, hogy kemény vagyok. Pedig... belül olyan vagyok mint a vaj, kenyérre lehet kenni :) Csak meg kell találni a megfelelő utat hozzám :)
U.I. 2 : írtam egy olyan érzéki verset, hogy ... még nekem is tetszik... lehet, hogy felteszem ide ha érdekel valakit :)
Kategóriák: Hmm, ez is az is , Ahova mostantól minden bejegyzés bele tartozik, Az örület határai és érdekes dolgok tárháza, Zenés, Zene_hits
/